Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy régen volt rész, de ennek is megvannak az okai! Viszont mostantól csak hétvégenként lesz rész! Sajnálom, de hétköznap nincs időm!
Azért remélem tetszeni fog, jó olvasást!
------------------------------------------------
Boldog voltam. Végre volt
valaki mellettem.
Nash-sel még beszélgettünk egy
kicsit. Elmondta, hogy a szülei és a húga nemrég jöttek ide. Valószínűleg ezért
nem találkoztam még Skylynnal előtte. Mivel ők nem tervezték előre, hogy
Hawaii-ra jönnek, csak hirtelen ötletként jött. Ezért nem egy szobában vannak.
Sőt, ha jól emlékszem ők az eggyel lentebb lévő emeleten vannak.
El is felejtkeztem Hailey-ről,
szegény biztosan ott ücsörög a nappaliban, egyedül.
Felpattantam az ágyról,
Nash csak értetlenül nézett rám. Bocsánatkérően rámosolyogtam, majd kimentem a
nappaliba.
Tévedtem. Ugyanis Hail nagyon
jól el volt a többi fiúval. Az ágyon ültek, ha jól láttam Xboxoztak és röhögtek.
Hallottam, hogy Nash utánam jött.
- Na, megérkezett a szerelmes
pár is! – kiáltott fel a kanapéról Matt. A kijelentésén kissé elpirultam, magam
sem értettem miért, hiszen – mondhatni – ez természetes dolog egy fiú és lány
között. Mármint a szerelem.
- Hailey beszélhetnénk? –
néztem barátnőmre. Feltápászkodott a kanapéról és mosolyogva elindult felém.
Elvonultunk egy zárt helyre,
ahol senki sem halja, hogy mit beszélünk. Ez történetesen a fürdőszoba volt.
Leültem a kád szélére és várakozóan Hailey-re néztem. Amikor nem kapcsolt,
belekezdtem.
- Szóóval, mi történ, amíg nem
voltam?
- Óó, ezt én is kérdezhetném!
– mondta még mindig vigyorogva.
- Hihetetlen vagy! … Oké-oké,
elmondom, csak ne nézz így! … Nashsel megbeszéltünk mindent és most már
hivatalosan is együtt vagyunk! –mondtam mosolyogva. És ez a mosoly tényleg
őszinte volt.
- Vííí, tényleg?! Ez szuper!
- Viszont most te jössz! Mi
történ, amíg nem voltam? – ismételtem meg a kérdésem.
- Hát, amikor te elmentél
Nashsel, én elkezdtem beszélgetni Jack-kel. Aztán kijött még pár fiú, és
összehaverkodtunk. De nem megyünk vissza?
- Hát, nem is tudom! Már elég
késő van, és tudom, hogy anyámék megengedték, hogy találkozzak velük, de nem
biztos, hogy jó ötlet ilyen sokáig itt lenni.
- Naa, Lala! Kérlek, maradjunk
még egy kicsit! – fogta könyörgőre Hailey.
- …Oké, még egy kicsit, DE nem
sokáig! – egyeztem bele.
- Imádlak! – borult drámaian a
nyakamba.
Visszamentünk a többiekhez,
leültem Nash mellé és a TV képernyőt kezdtem el bámulni.
Nem túlzottan
érdekelt, csak elbambultan ültem a kanapén.
Eszembe jutott, hogy Shawnnak
is itt kellene lennie, hiszen ha jól tudom, az összes fiú itt van. Körbenéztem,
de nem láttam sehol.
Mellettem Jack ült. Nem
Nashtől akartam megkérdezni, ezért a másik oldalamon ülő fiúhoz fordultam.
Shawn hollétéről kérdeztem, de nem tudott túl sok információval szolgálni. Kár.
Pedig jó lett volna beszélni vele.
***
Éppen a városnézésből és
falmászásból jövünk haza. Bár most éppen egyedül álldogálok, ugyanis Nash
elment vattacukorért.
Besétáltam a rajongókkal teli
„csarnokba”. El is felejtettem, hogy Shawn is fellép ezen. Ez csak akkor jutott
az eszembe, amikor felsétált a színpadra. Végigfutatta a tekintetét a tömegen,
majd beszélni kezdett.
Idő közben észrevett, és úgy
tűnt mintha egy aprócska mosoly jelent volna meg az arcán. Aztán folytatta a
következő dal bemutatását.
- Ezt a dalt egy lányról
írtam. Nem is olyan régen ismertem meg és nagyon megfogott. Aztán elkezdett
alakulni valami, viszont hülye voltam és mindent elcsesztem… - amikor minden
összeállt, és biztos voltam benne, hogy rólam beszél megpróbáltam elmenni.
Megfordultam és elindultam a
liftek felé, alig haladtam valamennyit, amikor megláttam Nasht. Vattacukorral a
kezében és mosollyal az arcán közeledett. A háttérben hallottam Shawn hangját.
Csak ne mondja ki a nevem...
![Never Leave You [Shawn Mendes Fanfiction]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-hQzt0WVc5rJz4zjOqhljenJ8hRBOEchqbmY2-m9dauDgNbvjxlpBL38b4P-Y4kOlV3gQBobp4Mzt9jcOQ5QZu18LgTbOqORXtme7PQUrGYEF39X4nKnUNbRSXMd5ZsHlXb1KtQpL80M/s1600-r/000.jpg)
