Új hely!

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy mostantól erre a felületre NEM fogok kirakni részeket, hanem a wattpadon fogom folytatni a storyt.

Szóval, ha szeretnétek továbbra is olvasni, akkor nincs más dolgotok, mint regisztrálni - ha még nem tettétek meg - a wattpadra, és ott olvasni a könyvemet.

Ettől függetlenül nem fogom törölni a blogspotról, csak nem lesz több rész (ha esetleg az előző részeket el szeretnétek olvasni, de a wattpadon is fent van az elejétől!).

Link: https://www.wattpad.com/story/55761273-never-leave-you-s-n-fanfiction/parts

20. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy régen volt rész, de ennek is megvannak az okai! Viszont mostantól csak hétvégenként lesz rész! Sajnálom, de hétköznap nincs időm!

Azért remélem tetszeni fog, jó olvasást!

------------------------------------------------

Boldog voltam. Végre volt valaki mellettem.

Nash-sel még beszélgettünk egy kicsit. Elmondta, hogy a szülei és a húga nemrég jöttek ide. Valószínűleg ezért nem találkoztam még Skylynnal előtte. Mivel ők nem tervezték előre, hogy Hawaii-ra jönnek, csak hirtelen ötletként jött. Ezért nem egy szobában vannak. Sőt, ha jól emlékszem ők az eggyel lentebb lévő emeleten vannak.

El is felejtkeztem Hailey-ről, szegény biztosan ott ücsörög a nappaliban, egyedül. 

Felpattantam az ágyról, Nash csak értetlenül nézett rám. Bocsánatkérően rámosolyogtam, majd kimentem a nappaliba.

Tévedtem. Ugyanis Hail nagyon jól el volt a többi fiúval. Az ágyon ültek, ha jól láttam Xboxoztak és röhögtek. Hallottam, hogy Nash utánam jött.

- Na, megérkezett a szerelmes pár is! – kiáltott fel a kanapéról Matt. A kijelentésén kissé elpirultam, magam sem értettem miért, hiszen – mondhatni – ez természetes dolog egy fiú és lány között. Mármint a szerelem.

- Hailey beszélhetnénk? – néztem barátnőmre. Feltápászkodott a kanapéról és mosolyogva elindult felém.

Elvonultunk egy zárt helyre, ahol senki sem halja, hogy mit beszélünk. Ez történetesen a fürdőszoba volt. Leültem a kád szélére és várakozóan Hailey-re néztem. Amikor nem kapcsolt, belekezdtem.

- Szóóval, mi történ, amíg nem voltam?

- Óó, ezt én is kérdezhetném! – mondta még mindig vigyorogva.

- Hihetetlen vagy! … Oké-oké, elmondom, csak ne nézz így! … Nashsel megbeszéltünk mindent és most már hivatalosan is együtt vagyunk! –mondtam mosolyogva. És ez a mosoly tényleg őszinte volt.

- Vííí, tényleg?! Ez szuper!

- Viszont most te jössz! Mi történ, amíg nem voltam? – ismételtem meg a kérdésem.

- Hát, amikor te elmentél Nashsel, én elkezdtem beszélgetni Jack­-kel. Aztán kijött még pár fiú, és összehaverkodtunk. De nem megyünk vissza?

- Hát, nem is tudom! Már elég késő van, és tudom, hogy anyámék megengedték, hogy találkozzak velük, de nem biztos, hogy jó ötlet ilyen sokáig itt lenni.

- Naa, Lala! Kérlek, maradjunk még egy kicsit! – fogta könyörgőre Hailey.

- …Oké, még egy kicsit, DE nem sokáig! – egyeztem bele.

- Imádlak! – borult drámaian a nyakamba.

Visszamentünk a többiekhez, leültem Nash mellé és a TV képernyőt kezdtem el bámulni. 

Nem túlzottan érdekelt, csak elbambultan ültem a kanapén.

Eszembe jutott, hogy Shawnnak is itt kellene lennie, hiszen ha jól tudom, az összes fiú itt van. Körbenéztem, de nem láttam sehol.

Mellettem Jack ült. Nem Nashtől akartam megkérdezni, ezért a másik oldalamon ülő fiúhoz fordultam. Shawn hollétéről kérdeztem, de nem tudott túl sok információval szolgálni. Kár. Pedig jó lett volna beszélni vele.

***

Éppen a városnézésből és falmászásból jövünk haza. Bár most éppen egyedül álldogálok, ugyanis Nash elment vattacukorért.

Besétáltam a rajongókkal teli „csarnokba”. El is felejtettem, hogy Shawn is fellép ezen. Ez csak akkor jutott az eszembe, amikor felsétált a színpadra. Végigfutatta a tekintetét a tömegen, majd beszélni kezdett.

Idő közben észrevett, és úgy tűnt mintha egy aprócska mosoly jelent volna meg az arcán. Aztán folytatta a következő dal bemutatását.

- Ezt a dalt egy lányról írtam. Nem is olyan régen ismertem meg és nagyon megfogott. Aztán elkezdett alakulni valami, viszont hülye voltam és mindent elcsesztem… - amikor minden összeállt, és biztos voltam benne, hogy rólam beszél megpróbáltam elmenni.

Megfordultam és elindultam a liftek felé, alig haladtam valamennyit, amikor megláttam Nasht. Vattacukorral a kezében és mosollyal az arcán közeledett. A háttérben hallottam Shawn hangját.

Csak ne mondja ki a nevem...

19. fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy már nagyon régen volt rész, de mostanában nem volt időm írni.

De most itt vagyok. :) Remélem tetszeni fog a fejezet.

Jó olvasást ~Emy

------------------------------------------

Az ajtót halkan nyitottam ki, és léptem be rajta. Szerencsére már mindenki a szobájában volt. Én is a sajátom felé vettem az irányt, amikor meghallottam valaki hangját. Azonnal oda kaptam a fejem, a sötétségbe burkolózó barátnőm felé.

- Mégis hol jártál ilyen sokáig?

- Sajnálom, tudom, hogy megígértem, de nem gondoltam, hogy ilyen sokáig el fog húzódni! – úgy beszéltem erről a randiról, mintha csak egy megbeszélés vagy valami fontos, hivatalos dolog lett volna. Persze, fontosnak fontos volt.

- És miért vizes a hajad? – most már láttam az arcát is, amin egy mosoly terpeszkedett.

- Fürödtem. – nem volt kielégítő a válaszom, legalábbis a vonásai nem ezt árulták el – Oké, oké! Menjünk be a szobába, majd ott mesélek!

Bementünk a szobámba, ő leült az ágyra én a fürdőbe mentem, egy törölközőért. 

Megtöröltem a hajam és becsavartam.

- Naa, akkor még ma elmondod?

- Jól van na! Szóval elmentünk egy eldugott helyre, az erdőben! Tényleg gyönyörű hely volt. Olyan mesébe illő. A tisztáson volt egy tavacska és egy vízesés…

- Nem a tájra vagyok kíváncsi! – vágott közbe.

- Szóval, ha hagynád hagy mondjam el!... Tulajdonképp piknikeztünk. És, hát, ott volt a tó én meg már ittam pár pohár bort, úgyhogy bementem a vízbe. Aztán Nash is bejött és… 

Megcsókolt.

- Ez komoly?! Akkor most ti jártok?

- Nem tudom. A „randi” előtt egy másik csajjal beszélgetett, de amikor odamentem, a lány elrohant. Szóval… nem igazán tudom eldönteni, hogy most mi van!

- Tudod mit? Most ne foglalkozzunk ezzel, majd lesz, ami lesz!

- Nem nézünk meg egy filmet, vagy jobbat mondok! Nem akarunk átmenni a Magconos fiúkhoz? – ránéztem egy „Most ezt komolyan mondod?” nézéssel.

- A filmezés jó lesz!

***

Nashék szobája felé tartottunk. Igen, mi. Ugyanis Hailey kikönyörögte, hogy hagy jöhessen velem.

Bekopogtam az ajtón, szerintem 1 perc sem telt el, míg kinyílt.

- Oh, hello! – köszönt, egy számomra ismeretlen fiú.

- Szia! Én Lara vagyok, Lara Evans! – nyújtottam a kezem – Öhm, Nashez jöttem.

- Ó, szóval te vagy az híres, neves lány. Amúgy Jack Gilinsky! – mutatkozott be először nekem, majd Hailey-nek is. Kérdőn néztem rá, nem értettem miért mondta, hogy én vagyok „az a híres, neves lány”.

- Nash… folyton csak rólad beszél. – magyarázta, amire kicsit elpirultam. Bár nem értettem miért csinálja ezt, hiszen ott van az a másik lány is.

Jack behívott minket, én bementem Nash-hez, Hailey pedig kint maradt.

Nash az ágyon feküdt, nem vette észre, hogy bejöttem. Túlságosan elfoglalta a telefonja.

Leültem az ágyra, most már meglátott.

- Szia! Mit keresel itt?

- Szia! Tudod, meg kell beszélnünk pár dolgot!

- Valami baj van? Legutóbb amikor ezt mondtad, nem találkozhattunk több hétre.

- Nem, nincs baj! Amúgy csak 1 hét volt. – nevettem.

- Szóval… Akkor mi most… - mutogattam kettőnk között, elég nevetségesen nézhettem ki.

- Lara Evans, leszel a barátnőm? – fogta meg a kezem. Kisebb hezitálás után benyögtem egy „Igen”-t. 

18. fejezet

Sziasztok! Nagyon-nagyon sajnálom, hogy eddig nem hoztam részt, de ma írtam a felvételit és iszonyatosan sok dolgom volt (iskolába menni, előkészítőre, majd külön tanárhoz, plusz még a suliba is tanulni, nem csak a felvételire). Szóval, aki már élte ezt át, az tudhatja, hogy nem túl sok szabadidő van mellette.

De azért remélem kárpótolhatlak titeket a rész tartalmával!

Jó olvasást!~Emy

-----------------------------------------------------

Mielőtt még oda értem volna, a lány sebesen távozott.

- Oh, én nem akartam megzavarni semmit!

- Mi? Ó, nem ez nem… csak egy rajongó volt!

- Nem kell magyarázkodnod! Hiszen szabad vagy, nem járunk. De mi lenne, ha indulnánk?

- Igen, induljunk!

Beszálltunk a kocsiba, az út csendesen telt. Olyan volt mintha haragudna rám, amit nem értettem. Bár furcsa volt látni azzal a másik lánnyal, hiszen én azt hittem, hogy mi most randizunk. De úgy tűnik nagyon félreértettem valamit.

- Szóvaaal… Hová is megyünk? – próbáltam oldani a hangulatot.

- Mindjárt megtudod!

- Ne már, Grier! Sose mondod el, hogy hova megyünk! Kérlek, csak most…

- Nem-nem! De türelem, mindjárt megtudod! Ahogy mondtam az előbb.

Hamarosan egy erdő jelent meg előttem, behajtottunk. Nem tudom pontosan hol lehettünk az erdőn belül, de biztos messze volt a kijárat. Nash leállította a kocsit és kiszálltam. 

- Szóval ez lenne az a nagy meglepetés?! Az erdő közepén?

- Nem teljesen! Gyere! – húzott maga után.

Átvágtunk pár bokron, és a szemem elé tárult egy tisztás. Gyönyörű volt. A tisztás közepén egy tavacska volt, amibe egy vízesés zúdult. A tó mellett egy pléd volt leterítve - ha jól láttam innen – rajta mindenféle finomságokkal. Mesebeli tájnak tűnt, nehéz volt elhinni, hogy ilyen tényleg létezik. Hiszen többnyire a filmekben szoktak ilyesmi környezetben randizni a főszereplők, és általában azok csak berendezett hátterek.

- Ez, gyönyörű! Hogy találtál rá?

- Egyszer kijöttem az erdőbe, és akkor keveredtem ide. Azóta sokszor kijártam és gondoltam most megmutatom neked.

Leültünk a plédre, én elkezdtem csipegetni az ételekből. Csak beszélgettünk random témákról, viszont még mindig nem tudtam elfelejteni azt a lányt. Furcsa, mert egy kívülálló azt gondolná, hogy egy pár vagyunk, vagy még csak randizunk, de ezt tudva, már nem vagyok ebben annyira biztos. Pár órával ezelőtt elhittem volna, hogy együtt lehetünk, de most kétségek merültek fel bennem.

Lehet, hogy az alkohol miatt,de az az elvetemült ötletem támadt, hogy én fürödni akarok abban a tóban. Elkezdtem levetkőzni, és mivel ittunk pár pohár bort nem zavart, hogy Nash csak fehérneműben fog látni.

- Mit csinálsz?

- Fürödni fogunk! – mondtam szórakozottan és elindultam a víz felé.

Szépen belépkedtem a kellemes hőmérsékletű tóba. Arra számítottam, hogy hidegebb lesz, bár nem tudom miért, hiszen itt az erdőben is nagyon meleg van.

Próbáltam Nash-t is becsalogatni.

- Na, gyere már! Nem hideg a víz! – úgy tűnik hatottak a szavaim, ugyanis szempillantás alatt mellettem termett.

Elég jól szórakoztunk. Sajnos semmi esélyem sem volt ellene, amikor lefröcsköltem vízzel és menekülni kezdtem előle. A lehető leggyorsabban kezdtem el úszni és futni egyben. De elkapott és visszarántott. A mellkasának csapódtam, csak álltunk így. Lassan, óvatosan felnéztem rá, de bár ne tettem volna.

Az ajkai egyre közeledtek, míg végül nem találkozott az enyémekkel. Végülis itt az alkalom, minek várjak Shawnra, ha itt van Nash, aki tett is ezért valamit, és megérdemli az esélyt. Visszacsókoltam. 

17. fejezet

Ezt nem hiszem el! Skylynn Nash húga. Megálltam az ajtó előtt. Hallgattam, hogy anyám mit mond majd.

- Örülök, hogy találkoztunk Nash! Nagyon aranyos húgod van!

Gyorsan előkotortam egy nadrágot és egy atlétát a szekrényből. Ránéztem Haileyre, még mindig az ágyban fetrengett. Úgy tűnik, hogy ő nem hallotta. Szerencsére.

Akkor úgy tűnik, ezen túl kell esni. Kimegyek, és mintha nem is ismerném Nash-t, bemutatkozok neki. Ilyen egyszerű!

Az ajtóhoz sétáltam, szép lassan kinyitottam az ajtót. Nash pont háttal állt, anyám viszont észrevett.

- Ó Kicsim! Jó, hogy jössz! Ő Nash, Skylynn húga! – erre Nash is megfordult. Megráztam a fejem – úgy hogy ne legyen észrevehető anyámnak -, jelzésül, hogy ne csináljon semmit Nash. Reméltem, hogy megértette.

- Szia! Lara, Lara Evans! – nyújtottam a kezem. Először értetlenül nézett rám, de hamar kapcsolt.

- Nash Grier!

Pár óráig még játszottak, én visszamentem a szobámba és próbáltam lebeszélni Hailey-t, hogy ne rohanjon ki Nash nevét üvöltözve. Végül sikerrel jártam, bár Hail-nek vissza kellett fognia magát, de tényleg higgadtan bemutatkozott neki.

Eddig a szobában ücsörögtünk, de meguntam ezért kimentem a nappaliba. Nashék pont készülődtek elmenni. Elköszöntem tőlük, majd a „konyhába” mentem, hogy töltsek magamnak egy pohár narancslevet.

- Aranyos fiú ez a Nash! Na, ő illik hozzád. – az utolsó mondatot már halkabban mondta, de azért lehetett hallani. Én csak elmosolyodtam.

- Tőle is eltiltottatok! – mondtam kissé gúnyosan. Láttam anyám arcán a döbbenetet, de nem mondott semmit. Úgy tűnik még meg kell emésztenie.

Fogtam a poharam és besétáltam a szobámba.

***

Valaki kopogott az ajtón, majd megláttam anyámat. Leült mellém az ágyra és elkezdte a monológját.

- Szóval… Figyelj Kincsem! Mi szeretünk téged apáddal és pont ezért mi a jót szeretnénk neked. Biztos vagyok benne, hogy most az ellenkezőjét gondolod. Hiba volt eltiltani téged ezektől a fiúktól, hiszen nem is ismertük őket. De minket is meg kell hogy érts! Most, hogy találkoztam Nash-el, rájöttem, hogy nagyon aranyos fiú és remélem, hogy valójában is ilyen. Úgyhogy megbeszéltem apáddal, és feloldjuk ezt a „nem találkozhatsz vele” tilalmat!

- Tényleg?

- Szuper! Akkor most átmehetek hozzájuk? – kérdeztem, aprót bólintott majd kiment a szobámból.

Írtam egy sms-t Nash-nek, hogy mostmár nem kell titokban találkoznunk, úgyhogy találkozhatnánk most.

***2 nap múlva***

- Szerinted hogy értette azt, hogy kényelmesbe menjek? Olyan nagyon kényelmesen, ami jó túrázáshoz is, vagy elegáns kényelmesbe?! – próbáltam kiválasztani a megfelelő ruhát. Ma lesz Nash-sel a második randink, ha lehet ezt mondani rá. Tehát csak annyit mondott, hogy kényelmesbe menjek, és most a szekrény előtt állok és keresgélek a ruhák között.

- Szerintem, vegyél fel egy rövidnacit, hozzá egy elegánsabb, de kényelmes felsőt és kész. Ebbe még hegyet is mászhatsz.

Egy „már minden mindegy” alapon elővettem egy rövidnadrágot, egy fehér, hasközépig érő atlétát, és egy rózsaszín felsőt, ha hidegebb lenne. Miután felöltöztem, választottam ékszert is és egy enyhe sminket raktam fel. Próbáltam csak vízálló sminket használni, bár nem mondta Nash, hogy fürdőruhát is vigyek, valamiért ez a gondolatom támadt. És amikor túrázni mentünk anyáékkal akkor is igazam volt.

Egy kistáskába bedobáltam a fontosabb dolgokat, ránéztem a telefonomra, ami 14:50-et mutatott. Szóval még volt 10 percem.

Szép lassan elindultam, mivel még volt időm. Az ajtóban visszakiabáltam egy „Elmentem”-et és a lifthez sétáltam. Benyomtam a földszint gombot és megindult a lift. Pár perc múlva kinyílt az ajtó, először azt hittem, hogy megérkeztem, de csak beszálltak a liftbe.

Amikor másodjára is kinyílt, vetettem egy pillantást a kijelzőre. Most jó emeleten voltam.

Már messziről láttam Nash-t, bár háttal állt nekem.

Közelebb sétáltam hozzá, ekkor láttam meg, hogy egy csajjal beszélget. Úgy tűnt nagyon jól elvoltak. 

16. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 16. részt! Remélem tetszeni fog, és ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után!

Jó olvasást! ~Emy

-----------------------------------------------

- Szia!

- Szia! Gyönyörű vagy!

- Köszönöm! Tehát… mit terveztél?

- Majd meglátod! Meglepetés! – elindultunk a parkolóba. Először nem tudtam miért megyünk oda, majd megálltunk egy kocsi mellett, aminek kinyitotta az ajtaját. Bepattantam az ülésre, megvártam, hogy ő is beszálljon és elindulhattunk.

- Nem is tudtam, hogy tudsz vezetni!

- Oh, pedig egy ideje már vezetek!

- Sajnos én nem tudok! Mármint próbáltam már, de szörnyű voltam! – nevettem el magam. 

Ezután csöndben ültük egymás mellett, úgy 20 perc múlva megállt a kocsi. Kinéztem az ablakon, egy étterem parkolójában álltunk. Nash segített kiszállni, elindultunk az épület felé, beléptünk az ajtón. Valamit mondott az egyik pincérnek, majd az elvezetett egy asztalhoz az étterem egyik eldugottabb részén.

A pincér felvette az italrendelésünket, majd távozott. Először Nash kezdett el beszélni magáról, bár szívesen hallottam volna több információt a családjáról is, ő csak pár mondatot mondott róluk. Nem akartam erőltetni, így nem is kérdeztem rá.

Közben a pincér is megérkezett, elmondtuk, hogy mit szeretnénk enni. Én egy Hawaii csirkemellett – aminél remélem, hogy azt rakják rá, amit írtak az étlapon – és hozzá burgonyapürét kértem. Nash-ére nem figyeltem, inkább a kínálatot böngésztem, nem e találok valami finomabbat. Mármint nem mintha ez nem lenne finom, csak hát kicsit félek, hogy itt Hawaii-on hogyan készítik.

Körülnéztem az étteremben, elég puccos helynek látszik, és ezt az árak is bizonyítják.

Most én következtem az életrajzommal, tehát elkezdtem Nash-nek beszélni a gyerekkoromról, a családomról és minden olyan dologról, amit úgy gondoltam, hogy megoszthatom vele.

***

Most a szállodához tartunk vissza. Az este nagyon jól alakult, a vacsora után elmentünk sétálni a tengerpartra, ami az étterem mellett volt.

Azt hiszem, nagyon megkedveltem Nash-t. Bár nem teljesen vagyok biztos az érzéseimben, mert Shawn iránt is éreztem valamit. Igen múlt idő. Ő már nem keres, gondolom nincs ilyesmikre ideje, hiszen ő szupersztár.

Megérkeztünk. Kiszálltam a kocsiból, de előtte még az órára pillantottam. Fél nyolc. 3 és fél órára eltűntem, nagyon remélem, hogy a szüleim nem fogtak gyanút.

Gyorsan elköszöntem Nash-től és megígértem neki, hogy még találkozunk, majd szaladtam fel a szobánkhoz. A lift mozgása most nagyon lassúnak tűnt, az is volt.

Lehúztam a kártyámat és nyugodtan nyitottam be a lakosztályunkba, ha bárki is lenne a nappaliban. Szerencsére sötétség volt, ami azt jelentette, hogy nincs itt senki. Most gyorsabbra kapcsoltam és beszáguldottam a szobámba.

- Na, mi volt? Mesélj! – Hailey az ágyamban feküdt és úgy kérdezett. A TV-t nézhette. Gyorsan befeküdtem mellé és tekintetemet a képernyőre vezettem.

- Először mondd, hogy a szüleim semmit sem sejtenek!

- Nem, nyugi! Lent wellnesseznek!

- Huh, oké!

- Na, mi volt?

- Semmi különös. Elmentünk egy étterembe, majd sétáltunk a tengerparton.

***

Ma átjött hozzánk Skylynn. Jamie egész reggel be volt sózva, szaladgált a szobában, fel-

alá.

Én az ágyamban fekszek és nyomkodom a telefonomat. Hailey még mindig alszik, mellettem.

Jamiék hangjára, nevetgéléseikre csodálom, hogy nem kel fel barátnőm.

- Mennyi az idő? – úgy tűnik elszóltam magam, mivel Hail álmosan, a párnába motyogott valamit. Ha jól értettem az időt kérdezte.

- Nem tudom… - megnéztem a telefont – 11 óra.

- Már! Nincs kedvem felkelni…

- Nekem se! Pedig fel kéne öltöznünk! Ha jól hallottam, nemsokára jön Skylynn bátyja!

- Minek?!

- Szerinted én tudom!

Hallottam, hogy kopognak a bejárati ajtón. Elmotyogtam egy ’Már késő’-t és elindultam a szekrényemhez, hogy felvegyek valamit. Az ajtó előtt mentem el, amikor megütötte valami a fülemet.

- Nash Grier!

15. fejezet

Ahhoz képest, hogy törékenynek képzeltem, egy cserfes kislány lett belőle – legalábbis ahogy megszólalt -.

- Örülök, hogy találkoztunk! De most nekünk mennünk kell! Itt leszel később is? Mert akkor visszajöhet Jamie!

- Nem, nem hiszem! A testvérem hamarosan jön!

- Oh, értem! Akkor gyere Jamie, majd máskor találkozol Skylynn-nal.

- Oké, szia! – integetett aprócska kezeivel újdonsült barátjának.

- Szia!

***

Az ajtóm kinyílt és Hailey lépett be rajta. Az érzelmeket nem tudtam leolvasni az arcáról. Most vagy szomorú volt, vagy dühös.

- Na, mi volt Brenttel?

- Ne is mondd! Képzeld, elmentünk egy étterembe – amúgy tényleg, olyan aranyos volt -, de az egyik pillanatba egy csaj jött oda hozzánk ordibálva. Aztán kiderült, hogy Brent-nek van barátnője! Vagyis már csak volt, mert szakított vele és valószínűleg én sem fogok többet találkozni vele.

- Sajnálom, de jobb, hogy ez még most kiderült!

- Igen! Na, de ne búslakodjunk! A szüleid itthon vannak?

- Nem, elmentek valahová Jamiékkel, úgyhogy miénk a ház!

- Ez a beszéd! Van valami pia? – szempillantás alatt a bárpultnál termett és keresgélni kezdett az üvegek között.

- Itt nincs semmi! – szomorodott el – Ó, várjunk csak!

Odasétált az egyik szekrényhez, aminek üveges ajtaja volt, így látni lehetett a tartalmát. Csak egy bökkenő volt. A szekrény be volt zárva! Úgy tűnik a szüleim mindenre gondoltak.

Eldöntöttük, hogy lemegyünk a partra és ott csinálunk majd valamit. A belvárosi forgatagban sétálgattunk, amikor megrezzent a telefonom. Előhalásztam a táskámból és megnéztem a kijelzőt. Nash írt. Megint.

Nash: Szia! Tudom, hogy reménytelen, de nem találkozhatnánk? Kérlek, csak egyszer.

Egy újabb próbálkozása. Aranyos volt, tényleg, de a szüleim miatt nem szerettem volna vele találkozni. Visszacsúsztattam a táskámba, de ekkor megszólalt az ismerős zene. Gyorsan rápillantottam, most hívott. Kinyomtam, reméltem, hogy Hailey nem fog rákérdezni. Hiába volt.

- Ki volt az?

- Ó, senki!

- Tényleg?! – egy hirtelen mozdulattal kikapta a telefonomat és megnézte az üzenetet.

- Hailey! Add vissza! – próbáltam elvenni tőle. Magasabb volt nálam, feltartotta a telefont és lábujjhegyre állt. Esélyem sem lett volna elvenni tőle, ezért hagytam, hagy olvassa el.

- Ez komoly! El kell menned vele!

- De a szüleim…

- Majd én lefoglalom őket! – elkezdett valamit pötyögni az ÉN telefonomban. Megragadtam az alkalmat és kikaptam a kezéből. De már késő volt, elküldte az üzenetet. Elolvastam.

Én: Oké, benne vagyok! Mondjuk holnap 16-kor?

Nash: Tényleg?! Nekem jó, akkor holnap!

- Most örülsz?! – kérdeztem gúnyosan, de azért érezhető volt, hogy nem haragudtam.

- Igen! – mondta Hail, büszke mosollyal az arcán.

***

- Gyerünk Lala! 1 óra múlva találkozol Nash-sel! Készülődni kéne!

- De ez nem randi lesz! Csak egy sima, baráti találkozó.

- Igen, igen, hogyne!

- Hailey! Ne éld bele magad!

- Figyu Lara! Egyértelmű, hogy Nash többet akar mint barátság, és valld csak be! Jó pasi! – igen, igaza volt Hailey-nek, és Nash minden nap próbálkozott az elmúlt hétben. Azt hiszem ez – is – vonzó volt benne, és amúgy sem nézett ki rosszul!

- Nem, nem hiszem! Miért pont én tetszenék neki?! Amikor híres, és sokkal több lányt megkaphat, akik szebbek nálam!

- Ugyanmár! Te gyönyörű vagy! – bíztatott Hail. Feladtam az ellenkezést, és hagytam, hogy segítsen kiválasztani a ruhát.

- Nézd, ez gyönyörű! És tökéletesen passzol hozzád! – vett ki egy ruhát a szekrényből és elém tartotta. Tényleg szép volt.

Virágminták voltak kivehetőek rajta, de nem teljesen ábrázolta azt. Az anyag alapszíne a halványrózsaszín, a fehér, a kék és a sárga volt, bár az utóbbi kettő ritkább volt Néhol nagyon halványan zöld is látható volt. Mell alatt egy fekete anyaggal volt megkötve, így a lábaim sokkal hosszabbnak tűntek. Teljes mértékben a nyarat adta vissza.

Hozzá kivett egy bőrszínű magassarkút és pár kiegészítőt.

A hajamat kiengedve hagytam, és szokásomhoz hűen most sem raktam magamra sok sminket.

Fél óra alatt kész voltam, ezért felmentem twiterre, de bár ne tettem volna! Újabb utálkozó üzenetek és posztok, amik Shawn rajongóitól jöttek. A legtöbbnek az volt a tartalma, hogy mennyire nem illünk össze; hagyjam békén; de a legdurvább az volt, hogy biztos csak a hírnévért vagyok vele. Még jó, hogy már egy hete nem találkoztam vele, és nem is fogok többet.

***

A liftben álltam és hallgattam a zenét. Még két emelet volt a célomig. Kicsit izgultam, hogy mi lesz, hiszen most találkozunk utoljára, és nekem annyi mondanivalóm lett volna.

Az ajtó nyitódása kizökkentett a gondolataimból, kiléptem rajta és a recepció felé vettem az irányt. Nash-sel ott találkozunk, azt mondta meglepetés, hogy hová megyünk. Csak remélem, hogy nem valami erdőbe akar vinni, mert ahogy most vagyok, nem túlságosan lenne kényelmes túrázni.

Ahogy közelebb értem az előcsarnokhoz egyre jobban dobogott a szívem. A pillangók feltámadtak a hasamban. Lefordultam jobbra és megláttam. Az egyik asztalnál ült.

Csak most vettem észre, hogy milyen csend van itt. Csak az én cipőm kopogása hallatszott, ami úgy tűnik elég figyelemfelkeltő volt. Ugyanis Nash is felém kapta a fejét, a gyönyörű kék szemeivel együtt.