12. fejezet

A szám tátva maradt. Eleinte nem hittem a füleimnek, de amikor láttam Shawn-t felsétálni a színpadra, minden világossá vált. Hogy miért mondták Nash-ék, hogy a sztárocskákra buknak a csajok; és gondolom ezért volt olyan elfoglalt Shawn mostanában.

Mosolyogva, integetve lépett a székhez. Kezében gitár volt. Az első sorban álló lányok sikítozása kezdett idegesítő lenni.

Miért nem mondta el? Miért hazudott nekem? Jó, tulajdonképpen nem hazudott, csak nem mondta el, hogy világsztár. Ez azért elég jelentős két ember kapcsolatában. Mégha csak barátok is.

Nem bírtam tovább ott maradni. Annyi csalódás ért ma, csak az ágyamban akartam lenni, ahol senki sem bánthat. Sem lelkileg, sem fizikailag.

***

Egész éjjel forgolódtam. Nem tudtam nem gondolni a tegnap történtekre. Izgatott és szomorú voltam egyben. Izgatott, mert Shawn szupersztár, és mi elvileg barátok vagyunk. Viszont csalódott is, mert nem mondta el. Minél hamarabb akartam vele beszélni erről, viszont előtte még ott volt a családom, a bátyám. Nagyon reméltem, hogy Ben nem mondott semmit anyáéknak.

A kíváncsiságom győzött. Előkaptam a laptopom és bepötyögtem Shawn nevét. Baromi sok számot dobott ki, különböző rajongói oldalakat, és interjúkat. Rákattintottam az egyik számára, tegnap nem hallgattam meg, hogy hogyan énekel. Tényleg jó hangja volt.

Felkaptam egy felsőt és egy rövidnadrágot, kimentem a nappaliba, ahol a szüleim voltak. A torkomban egy gombóc keletkezett, és az egész testemen átfutott egy bizsergető érzés.

- Jó reggelt! – köszöntem kedvesen.

- Neked is Kicsim! Minden rendben? Hol voltál tegnap?

- Friss levegőre volt szükségem, ezért lementem sétálni a partra.

- De máskor szólj, ha elmész!

- Persze, ez természetes! Csak nem voltatok itthon, de hagyjuk is ezt! Mikor megyünk reggelizni? – próbáltam terelni a témát.

- Mindjárt! Megvárjuk a tesóidat és mehetünk. – ebben a pillanatban jöttek ki a szobából. 

Idegesebb lettem, hiszen a bátyám elmondhatja a szüleimnek. Bár nem történt semmi, szimplán barátok vagyunk. Nem is kéne e-miatt félnem, de valahogy mégis féltem ettől az egésztől. Talán nem kéne többet találkoznom velük. De Shawn-nal akkor is beszélnem kell, még egyszer, talán utoljára.

***

Az ajtajuk előtt álltam. Nem mertem kopogni, ám kezeim önálló életre keltek. Vártam, hallottam kattanni a zárt, és kinyílt az ajtó. Egy fiú állt előttem.

- Hello! Cameron ugye?

- Szia, igen!

- Nos, én Shawn-t keresem?

- Öhm, ő most nincs itt! Azt hiszem lent van. Lekísérlek!

- Oké, köszönöm!

Felvette a kártyáját és elindultunk. Az előcsarnokon sétáltunk át, amikor megláttam Shawn-t. Egy nővel beszélgetett. Felénk tartottak, de nem vettek észre.

- Innen gondolom, oda találsz. Sok sikert! – küldött felém egy bíztató mosolyt Cameron.

- Köszönöm!

Odasétáltam melléjük, pár lépésre voltam csak. Megvártam míg befejezik, Shawn már rég észrevett. Mintha idegességet láttam volna rajta. Talán félt, hogy megtudom a titkát? Nos, azzal már elkésett, ugyanis én mindenről tudtam.

- Szia! Mit keresel itt?

- Beszélni szerettem volna veled!

- Valami baj van? A tegnappal kapcsolatos?

- Nos, igen! De nem azzal, amire te gondolsz! Tudod, tegnap este lejöttem kicsit kiszellőztetni a fejem. A bátyámmal eléggé összevesztem, de ez most nem lényeg… Szóval volt itt egy koncert…És, nos… Láttalak Shawn! Miért nem mondtad el, hogy híres vagy?

- Ohh! Tudod Lara, sokan csak, azért keresik a társaságom, mert híres vagyok! Én csak szerettem volna valakit, aki önmagamért szeret. És te nem tudtad, hogy ki vagyok a valóságban, és nem azért voltál velem…

- Oké Shawn, én ezt megértem! Csak jó lett volna a te szádból hallani.

- Sajnálom! ….

- Ne! Nem baj! Mármint… nem haragszom! Tudod mit? Felejtsük el! – mosolyodtam el.

- Oké.

- Nekem most mennem kell! Majd még találkozunk! Szia! – már szaladtam is el, meg sem várva válaszát.

Vissza indultam a lakrészünkre, minél hamarabb fel akartam érni, hogy a szüleim ne fogjanak gyanút.

Lehúztam a kártyámat, megvártam míg észleli, majd kinyílik az ajtó. A szobában, anyám és apám ült a kanapén.

- Mégis hol jártál Kislányom? Csak nem azzal a fiúval voltál? – kérdezte apám.

11. fejezet

Sziasztok! Karácsony alkalmából hamarabb hoztam a részt, remélem tetszeni fog!

Boldog Karácsonyt Minden Kedves Olvasómnak!

~Emy

--------------------------------------------------------------------

A bátyám állt az ajtóban. Mondhatni szerencsére csak ő.

- Mi a…? Lara! Mi folyik itt? És ki ez a gyerek? – kérdezte dühösen.

- Öhm… nyugodj meg Ben! – próbáltam lenyugtatni a bátyámat – Ő Shawn. És nem történt semmi! Csak barátok vagyunk!

’Shawn szerintem jobb, ha most elmész!’ – suttogtam a mellettem álló fiúnak. Ő csak bólintott, és az ajtó felé indult. Elment. És lehet, hogy soha többé nem akar majd velem találkozni, ez a kis incidens miatt. Ismerem a bátyámat, bármire képes lenne, hogy megvédje a szeretteit, és tudomásom szerint én is közéjük tartozom.

- Lara, te normális vagy? Tisztában vagy vele, hogy ez a gyerek mit tehetett volna veled? Ha akarod, ha nem! Egyáltalán mióta ismered? Mert gondolom nem otthonról!

- Nem, az első nap találkoztunk. És, ha tudni akarod „megmentett”! – már én is megemeltem a hangom. Megértem, hogy csak védeni akart, de akkor is ez túlzás. Shawnból nem néznék ki semmi ilyesmit.

- És most úgy érzed, hogy tartozol neki, amiért segített neked! – a hangja dühösről, mintha lesajnálóvá vált.

- Mi? Dehogy is! – hogy gondolhatja ezt rólam a bátyám. – És ha tudni akarod, Shawn jófej, és kedves! És amúgy sincs jogod beleszólni abba, hogy kivel barátkozok! – üvöltöttem rá. Beviharzottam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót.

Megértem Ben-t, hiszen ő csak jót akar nekem, de ezt finomabban is kifejezhetné. 

Alapvetően a bátyám nem szokott üvöltözni velem, sőt senkivel sem. Még sosem láttam ilyennek. És ez megrémisztett, de bíztam benne, hogy Ben semmi hülyeséget nem tenne.

Viszont én szerettem Shawn-nal lenni, és azt hiszem kezdtem érezni valamit iránta. De ezt nem akartam. Féltem egy kapcsolattól, féltem a következményektől.

Ki kellett szellőztetnem a fejem, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek, sétálok egy kicsit. 

Reméltem, hogy Ben már nincs a nappaliba, de nem volt szerencsém.

- Hova-hova?

- El innen!

- Ahhoz a Shawn gyerekhez?! – mondta gúnyosan.

- Nem! – semmi kedvem nem volt a bátyámmal trécselni, csak egyedül akartam lenni.

Már kezdett besötétedni, ezért gondoltam lemegyek a partra sétálni. A nap ilyen tájban szokott lemenni, és az gyönyörű látvány. Lementem a lifttel, átvágtam az előcsarnokon. A tengerpartra értem. Észrevettem, hogy egy színpadot állítanak fel, a nézőtérre hangfalakat helyeznek ki, különböző reflektorokkal világítva. A színpadot és a nézőteret kordonokkal választják el. Elég nagyszabású koncert készülhetett, így elnézve a kellékeket és az előkészületet.  

Tovább mentem, a tengerpartra. A puha homokban mezítláb sétáltam. Kellemes volt a szellő, ahogy a hajamba és lenge ruhámba kap. A víz sós illata, és a látványa.

***

Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan halad az idő. Több órán át sétálgattam, már egészen besötétedett. Ahogy a hotelünk felé tartottam, már hallani lehetett a zene hangját.

Megálltam, bár látni nem láttam semmit. Ha jól hallottam többen voltak. Közelebb verekedtem magam a tömegben, láttam levonulni a bandát a színpadról. Egy fehér inges férfi jött a helyükre, mikrofonnal a kezében. Ám ő nem énekelni, hanem bejelenteni jött.

- Most pedig köszöntsenek egy fiatal világsztárt, aki fellép a mi színpadunkon! Shawn Mendes! 

10. fejezet

- És, egyedül jöttél? – kérdeztem.

- Nem, itt van Matt, Cameron, Carter és Shawn is.

- Értem, és… öhm… szerinted haragszik rám Shawn?

- Nem tudom, miért?

- Csak, mert nem keresett, és nem is vette fel a telefont.

- Hát, ez a ti dolgotok!  Úgyis itt van, majd beszélsz vele!

- Igen. Viszont a ma délutánom szabad, úgyhogy csinálhatunk valamit. Esetleg át is mehetek hozzátok!

- Lara, nézd, ott lehet venni limonádét! – kiáltott fel mellettem Jamie. 

Szerencsére nem voltak sokan, csak 2 ember állt előttünk. Amikor sorra kerültünk „leadtuk” a rendelésünket, és épp fizetni készültem.

- Hagyd, majd én kifizetem!

- Dehogy! A miénket én fizetem! És, amúgy is, túl feltűnő lenne anyáméknak, ha nem költenék semmit a pénzből! – nevettem el magam, és ezzel le is tudtam a fizetés kérdését.

Elindultunk visszafele, amikor eszembe jutott, hogy most beszélhetnék Shawnnal.

- Jamie, innen visszatalálsz anyáékhoz? – bólintott, miközben nagyot kortyolt italából. – Oké, akkor mondd meg anyáéknak, hogy mindjárt megyek. Csak elmegyek, keresek egy mosdót! –gyorsan kitaláltam valamit, hiszen tudjuk milyenek a kisgyerekek! Mindent elmondanak a szüleiknek és nagy valószínűséggel Jamie is mondana valamit Nashről.

- Szóval … Gondoltam, elmehetnénk „hozzátok” –formáltam ujjaimmal idézőjelet, míg próbáltam finoman megfogalmazni, hogy beszélni szeretnék Shawnnal.

- Oké, persze! Gyere!

Nem kellett sokat gyalogolnunk, kb. 3 percre voltak a fiúk.

- Srácok, Hoztam valakit! – erre a kijelentésre mind a négy fiú felém fordult. Shawn szeme mintha felcsillant volna, de ebben nem teljesen voltam biztos. – Ő Lara, ők pedig Matt, Cameron, Carter. Shawnt már ismered.

- Sziasztok! – intettem feléjük, amit ők is viszonoztak. – Shawn, beszélhetnénk?

- Persze, gyere! – arrébb mentünk a többiektől.

- Mi bajod van Shawn? Úgy értem, hogy már mióta nem beszéltünk, nem is keresel, sőt, konkrétan leszarsz! Én azt hittem, hogy barátok vagyunk! – fakadtam ki.

- Hát, úgy tűnik, hogy te a szabadidődet szívesebben töltöd Nash-sel! – mondta gúnyosan.

- Talán azért, mert ő legalább foglalkozik velem! De tudod mit! Ha te így gondolod, akkor legyen így! Nem érdekelsz! – emeltem meg a hangom, és dühösen elrohantam mellette.

- Bocs srácok! Nekem most mennem kell! – még „köszöntem” el a többi fiútól.

Shawn Mendes

- Ez mi volt? – kérdezték a többiek, amikor visszamentem.

- Semmi! – vágtam rá durván.

Ezt az egészet nem, így terveztem. Csak, hát, amikor láttam Larát Nashel, valami bekattant bennem. Talán féltékeny lettem. Nash, olyan könnyen el tudja érni amit, akar, én meg… Azt gondolná az ember, hogy akiért több száz tinilány rajong, annak csak ki kell választania egyet és már is megszerezte. Nos, az én esetemben valamit nagyon elcsesztek. A csajozás sosem volt az én műfajom, nem is voltam nagy szerelembe esős. De aztán jött Lara. A gyönyörű, már-már mesébe illő arca, a szemei, a derekáig érő, barna haja… de neki mégis Nash kell.

Lara Evans

Feldúltan mentem vissza a plédünkhöz. Nem értettem Shawn kirohanását, hiszen csak barátok vagyunk. És egy embernek lehet több barátja is. Így, visszagondolva, mintha féltékenységet is felfedeztem volna a hangjába. De ezt gyorsan el is vetettem, hiszen féltékenység? Persze, mégis mire. Valószínűleg ő csak barátként tekint rám, csak nem értem! Nem értem, hogy miért mondta ezt.

- Nem baj, ha visszamegyek a hotelba?

- Nem, menj csak!

- És, ti meddig maradtok még?

- Szerintem, egy-két óra múlva megyünk, mi is. Aztán vigyázz magadra! Ne csinálj semmi hülyeséget! – még visszapillantottam egy „ez most komoly” tekintettel, majd a szállodához mentem.

***

Kopogtak. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, a telefonomat és a fülhallgatót az éjjeli szekrényre raktam.

Lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Shawn állt ott. Vajon mit akar?

- Szia!

- Szia!

- Figyelj, én csak bocsánatot akartam kérni! Nincs jogom beleszólni, hogy te kivel barátkozol, és kikkel mit csinálsz. És sajnálom, azt is, hogy nem kerestelek mostanában, csak hát nagyon sok dolgom volt.

- Semmi baj, megértem!

- Akkor szent a béke?! – mosolyodott el.

- Szent a béke! – most kínosan álldogáltunk egymással szembe, majd megtörtem a csendet – Nem akarsz bejönni?

- De, szívesen!

Az idő sebesen szaladt, észre sem vettem, hogy már másfél óra eltelt. Shawnnal beszélgettünk, hülyéskedtünk.

 Az egyik kanapé mögött álltam, és próbáltam mindig ellentétes irányba mozdulni, mint a velem szemben álló fiú. Kitaláltuk, hogy sütünk valami, de amikor előkerült a liszt, nem bírtam megállni, hogy ne szórjak rá. Ebből persze, az lett, hogy mindketten dobáltuk egymást mindennel, ami a kezünk közé akadt.

Elindultam az egyik irányba és csak futottam, kezembe egy lisztes zacskóval. Hátranéztem, nem láttam sehol, ekkor azonban valamibe vagy valakibe ütköztem. A lendülettől a földre estem, Shawn pedig rám. Csak nevettem, amikor észrevettem, hogy milyen közel is vagyunk egymáshoz. Shawn ajkaira pillantottam, amik most egyre közeledtek felém. A nevetésem abbamaradt. Vágytam erre a csókra, de nem voltam benne biztos. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet.

Ám ekkor halottam a zár kattanását, valaki bejött. Nem láttam, hogy ki az, mert a bárpult takarásában voltunk. Villámsebességgel pattantunk fel a földről, gyorsan leporoltam magam és vártam a következményekre. 

9. fejezet

Sziasztok! Itt a 9. fejezet. Sajnos csak most tudtam felrakni, ugyanis a kutyusomat műtötték és most megpróbálom a legtöbb időt vele tölteni!

~ Emy

--------------------------------------------------------------------

Lejjebb csúsztam a székemben, és próbáltam takarásban lenni. Szerencsére nem vetek észre, de a szüleim furcsán kezdtek rám nézni.

- Mi az, kicsim? – kérdezte anyám, és szétnézett, hogy ki elől bujkálhatok.

- Semmi! – vágtam rá, talán túl hirtelen. Bár kaptam pár szúrós pillantást, senki sem firtatta tovább az ügyet. Szerencsére!

Megvártam, míg mindenki befejezi a vacsoráját, majd szép lassan elindultunk. Kint szakadt az eső, remélem holnap nem fog esni, mert akkor szinte semmit nem tudunk csinálni. Hawaii-on főleg strandolni lehet, talán még túrázni az esőerdőkben, de nagyjából ennyi. Ha esik, akkor ülhetsz a szállodádban és várhatsz, hogy jobb legyen az idő.

Bementem a szobámba és bekapcsoltam a TV-t. Váltogattam a csatornák közül, míg végül találtam egy jó filmet. Gyorsan kirohantam a bárpulthoz, hogy hozzak innivalót és csokit. Egy doboz narancslevet vettem ki a hűtőből, és a polcon találtam egy csomag csokis drazsét. Visszaszaladtam az ágyamba, a film még csak most kezdődött, így nem maradtam le túl sok mindenről. Nem néztem sokáig, ugyanis éreztem, hogy a szemhéjaim egyre nehezebbek lesznek, és szép lassan elnyom az álom.

***

Reggel napsütésre keltem, már megörültem, hogy milyen jó időnk lesz. Ám amikor kinéztem az ablakon láttam, hogy be volt borulva. Nem volt vészes, de bármikor leszakadhatott az ég. Felöltöztem, megmostam a fogam, és egy gyors sminket varázsoltam magamra.

- Mizu húgi! – kimentem a nappaliba, ahol már a bátyám ült.

- Semmi!

- Ja, persze! Szerinted én meg vak vagyok? – mondta mosolyogva. – Tudod, valamelyik nap….

- Ti már fent vagytok?! – bátyám nem tudta befejezni a mondatát – szerencsére, ugyanis még nem voltam felkészülve erre a beszélgetésre -, mert apám jött ide hozzánk.

- Igen, és mikor megyünk kajálni? Már nagyon éhes vagyok! – mondtam kissé türelmetlenül.

- Nemsokára! – hát ezzel sokra megyek. Inkább a „konyhába” mentem és elvettem egy szőlőt, amit elkezdtem eszegetni. A zsebemben éreztem, hogy rezgett a telefonom, elővettem és megnéztem. Üzenetem érkezett.

„Jó reggelt! Tegnap nem tudtunk találkozni, ezért mit szólnál a mához?” – Nashtől jött.

Elgondolkodtam egy percre, hogy mára mit terveztünk, de nem beszéltünk meg semmit.

- Apa, ma mit fogunk csinálni?

- Nem tudom! Lemehetünk a partra, úgy látom, hogy kezd kisütni a nap. Mit szóltok hozzá? Vagy esetleg valakinek valami más jutott eszébe.

- Nem, nekem ez megfelel!

- Felőlem! – a bátyám letudta egy szóval.

Fél óra múlva végre elindulhattunk. Már nagyon éhes voltam, és ezt a gyomrom korgása is jelezte. A pultnál a szokásosat raktam a tányéromra, majd leültem az asztalunkhoz. Mikor befejeztem, hátradőltem a székembe és vártam. Ekkor azonban eszembe jutott Nash üzenete. Gyorsan előkaptam a telefonom és bepötyögtem egy gyors választ.

„Jó lenne találkozni, de sajnos ma nem jó!”

„Kár, akkor majd máskor.”

***

A liftben álltunk, a partra tartottunk. Egész jó idő lett, ahhoz képest, hogy tegnap, hogy szakadt az eső. Elég sokan voltak a strandon. Letelepedtünk egy szabad helyre, és már mentünk is a vízbe.

Fél órája „álldogálok” a fagyos vízben. Az öcsém folyamatosan azzal nyúz, hogy menjek vele játszani. Már vagy ötször próbáltam kimenni, csakhogy neki mindig volt valami játékötlete, én meg persze megsajnáltam. Persze a családunk többi tagja már kint napozik. Rájuk pillantottam, amikor láttam anyámat közeledni felénk. Hál’ Istennek! Végre kimehetek felmelegedni!

- Most már gyertek ki! Nagyon régóta itt vagytok, és meg fogtok fázni! – mondta anyám.

- Már én rég kint lennék, ha valaki nem tartott volna fel! – mosolyogva ránéztem az öcsémre, és megcsikiztem.

- Neee! Laraaa! – kacagott Jamie.

- Oké, oké! Hagyjátok abba, és menjünk ki! – megfogta Anya Jamie kezét és elindultunk ki.

- Na, ti is megérkeztetek?

- Igen! – vacogva mondtam, miközben a törölközőmet kerestem.

- Itt van! – nyújtotta felém Ben.

- Köszönöm! – gyorsan bebugyoláltam magam a puha anyaggal és vártam, hogy felmelegedjek.

- Anya, kaphatok limonádét? Kérlek, kérlek! – Jamie anyába kapaszkodva ugrált, és közben kérlelte, hogy hagy kapjon limonádét.

- Igen, persze! Ti kértek? – fordult felénk Anya.

- Én igen, de megyek én, ha akarod!

- Oh, az jó lenne! Várj, adok pénzt! – a kezembe nyomott pár dollárt, megfogtam Jamie kezét és elindultunk keresni egy árust.

- Lara! Lara, várj! – hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Megfordultam, Nash futott hozzám. – Szia! Úgy tűnik, mégis találkozunk ma! – nevetett.

- Igen! – mosolyodtam el.

- Szóval…

- Megyünk valami innivalót venni, nem akarsz velünk jönni?

- De, szívesen!

8. fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy hétvégén nem hoztam részt, de iszonyatosan zsúfolt a hetem (kb. minden tanát most irat dogákat, témazárókat, stb.). Szóval semmi időm nem volt eddig írni, de most itt van! Remélem tetszeni fog! ~Emy

--------------------------------------------------------------------------

- Jamie, ezt nem mondhatod el anyáéknak! Különben mindkettőnket kinyírnak, és akkor soha többé nem strandolhatsz! Oké? – mondtam neki. Már semmi baja nem volt, nem látszott rajta semmi az elmúlt 10 perc történéseiből.

- Ühüm!

- Na, meguntátok? – kérdezte anyám, amikor kiértünk a partra.

- Hát, már fáztunk, meg már fáradtak is voltunk! – letettem az öcsémet, és körétekertem egy törülközőt.

***

Visszamentünk a szállodába. A fürdőszobában álltam és fésültem a kimosott hajam. Egy óra múlva vacsorázni kell mennünk, így addigra még meg kell szárítanom a hajamat, ki kell vasalnom és még valami ruhát is kell néznem.

A fürdőszobaajtó ki volt nyitva, így ráláttam az ablakra, amin most esőcseppek gördültek le. Az időjárás jelentés szerint még pár napig esni fog, emiatt az idő is kissé lehűl. Már most éreztem a lehűlést, ezért azon töprengtem, hogy mit is fogok felvenni, hiszen nem túl sok meleg ruhát hoztam magammal.

A hajszárítót bekapcsoltam, és elkezdtem szárítani a hajamat. 20 perc múlva csont száraz volt, ezért gyorsan átfuttattam rajta a vasalót is. A szekrényemhez sétáltam, kivettem egy fehérpólót, és egy farmernadrágot. Mivel hűvös volt, ezért egy fekete poncsót is választottam, amit csak felkaphatok, ha kell. Az ékszerek közül választottam egy fekete, sárkányos fülbevalót, amit imádtam hordani és most illett is a szettemhez. Készítettem magamnak egy szolid sminket, a hajamat – hosszú töprengés után – kontyba fogtam, hiszen enni megyünk és sokkal jobb, ha nem lóg a kajába néhány tincs. Végül befújtam magam az egyik parfümömmel.

Leültem tévézni, mivel még maradt fél órám. Valami beszélgetős műsor ment, nem igazán figyeltem, inkább a telefonommal voltam elfoglalva. Megrezzent a telefonom és az üzenet ikon jelzett, hogy valakitől kaptam egy üzenetet. Megnyitottam, ismeretlentől jött. A kíváncsiságom győzött, ezért elolvastam.

„Szia! Tudod, arra gondoltam, hogy találkozhatnánk valamikor! –Nash”

„Szia! Én benne vagyok. És mikorra gondoltál?”  

„Fogalmam sincs! Nem beszélhetnénk meg ezt személyesen?”

„De. Mi most megyünk kajálni, utána nekem jó.”

„Oké, akkor még beszélünk”

Vajon honnan volt meg a számom? Shawn nem adhatta meg, hiszen neki sem volt meg. Sajnos nem tudtam – bár nem is akartam – többet gondolkodni ezen, ugyanis hallottam apám hangját, hogy menjek ki, mert megyünk vacsorázni.

***

Svédasztalos vacsora volt. Imádtam a svédasztal. Ilyenkor, azt eszel, amit akarsz, és persze annyit, amennyit csak szeretnél. Kiválasztottam a húsok közöl egy nagy csirkemell szeletet, amin valamilyen fűszerkeverék volt. Nagyon jól nézett ki. Mellé burgonyapürét raktam és szedtem a párolt zöldségek közül is. Ez elég egyszerű vacsora volt, de most nem is voltam annyira éhes. A szememet végigfutattam a pulton, hátha meglátok még valami finomságot, de nem találtam semmit. Desszertnek fagyi volt, már elhatároztam, hogy azt biztosan meg fogom kóstolni. Még nem szerettem volna vinni belőle, mert lehet, hogy ezzel is jóllakok.

Leültem az asztalunkhoz és elkezdtem enni. Közben a többiek is leültek mellém.

Már ettünk egy ideje, és beszélgettünk, amikor több fiú hangját hallottam meg az ajtóban. Azonnal odakaptam a fejem. Először Nash tűnt fel, majd még pár fiú. Shawn is köztük volt. Magamba elmondtam egy imát, hogy ne vegyenek észre, és főleg, hogy ne jöjjenek ide. 

7. fejezet

Sziasztok! Itt az ígért rész. Remélem tetszeni fog, nem is húzom tovább a szót!

Jó olvasást kívánok! ~Emy

-----------------------------------------------------------

Mára a szüleim kirándulást terveztek a közeli esőerdőbe. Beleegyeztem, bár szívesen lettem volna Shawn-nal is. Tegnap este még felhívott, akkor mondtam neki, hogy ma nem leszek elérhető, kicsit, mintha szomorúnak hallottam volna a hangját a kijelentésemre.

Nem tudtam mit vegyek fel az erdőbe, ezért egy atlétát, egy rövidnadrágot és – ha esetleg találnánk egy tavacskát – egy fürdőruhát is felkaptam a ruháim alá. A táskámba a kaja, és üdítő mellé bedobtam még egy törölközőt is. Mivel nagyjából kész voltam, ezért kimentem a nappaliba, ahol már a bátyám várt ránk. A többiek egyszerre érkeztek meg, így elindulhattunk.

Apa bérelt egy autót, amivel körülbelül fél órát utaztunk. Az erdő már innen kintről hatalmasnak tűnt. Volt ott egy információs bódé, ahol kértünk egy térképet és megtudtuk, hogy az erdő közepe táján egy tó is van, amiben fürödni lehet.

***Pár órával később***

Már hallani lehetett a víz csobogását. Alig vártam, hogy belevethessem magam a hűs habok közé. Nagyon melegem volt, és ennek ez az időjárás sem tett jót. Pár perc múlva megláttam a vizet, gyorsan a partra futottam. Ahhoz képest, hogy azt mondták, ez egy nagyon kedvelt hely, egy lelket sem láttam. Lehet, hogy ez nem is az a tó? Nem nagyon foglalkoztam ezzel, mert láttam egy táblát, ami azt mutatta, hogy itt lehet fürödni. Ledobtam magamról a ruhát és már a tóban is voltam. Kellemesen hűvös volt a vize.

- Gyertek be ti is! – kiáltottam ki a parton álldogáló – öltöző – családtagjaimnak.

Az öcsém futva indult a vízbe, majd elkezdett felém jönni. Kijjebb úsztam, oda ahol még neki leér a lába. Amikor ideért szorosan nyakam köré fonta apró kezeit, én pedig testét öleltem át, hogy megtartsam.

- Menjünk beljebb? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Igen, igen! – ujjongott.

Beljebb úsztunk, de még addig, hogy nekem leérjen a lábam. Bár őt már háromszor is ellepte volna a víz. Anya is odajött hozzánk, és hozta Jamie karúszóját is. Miután ráadta, elengedtem, hagy úszkáljon ő is.

- Anyaa, bemegyünk a közepére? – kérdezte könyörgően öcsikém.

- Oda azért nem, ott nagyon mély a víz! Még apának sem érne le a lába! – mondta nevetve Anya. – De beljebb mehetünk, addig, hogy nekem leérjen a lábam.

- Okéé, akkor gyere már anyaa! Te is gyere Lara! – indult el Jamie.

Elindultunk befelé, még jó darabig nem mélyült, és már majdnem a közepén jártunk.

- Anya, nézd! Mindjárt a közepén vagyunk! – vette észre Jamie is.

De itt már éreztem, hogy kezdett mélyülni, úgyhogy kicsit kijjebb mentünk, nehogy bányató stílusú legyen, és hirtelen legyen mély.

***

Már a parton napoztunk, amikor öcsém elkezdett nyaggatni minket, hogy menjünk vele be. Először Apát kérte meg, de ő nem akart, aztán Anyát és a bátyámat is, de ők sem akartak és utánuk következtem én.

- Laraa, légyszi gyere be veleem. Kérlek! – kérte kiskutyaszemekkel Jamie. Ennek sosem tudtam ellenállni, ezért felálltam, megfogtam a kezét és elindultunk a vízbe. Még hátrapillantottam a családomra, de ők már visszafeküdtek a plédre és élvezték a napsütést.

- Nézd, menjünk oda! – mutatott egy sziklára, ahová fel lehetett ülni. Gyönyörű volt, ahogy a tó szélén, a hegyből kiemelkedett és a fele a víz alatt volt. Elindultunk felé.

Amikor odaértünk segítettem felmászni Jamie-nek.

- Ugorhatok egyet?

- Igen, de csak akkor, ha rajtad van a karúszó! – mondtam neki, mire ő a karján lévő két levegővel teli karúszóra mutatott.

- Jól van! De csak óvatosan!

A kő szélére állt, elrugaszkodott és egy nagy csobbanással beleérkezett a vízbe. Mivel rajta volt a karúszója, ezért nem süllyedt le a víz alá. Segítettem neki felmászni.

- Mégegyet! – mondta, de már csobbant is. Még ugrott párat, majd amikor elfáradt lefeküdtünk a meleg sziklára pihenni.

Már egy ideje feküdtem, csukott szemmel, amikor egy csobbanást hallottam. Azonnal kinyitottam a szemem és oldalra néztem. Nem láttam sehol Jamie-t csak a karúszóit. Azonnal beugrottam a vízbe és keresni kezdtem, de sehol nem találtam. Ekkor köhögést hallottam a szikla másik oldaláról. Gyorsan odaúsztam, megláttam az öcsémet egy fiú ölében. Ismerős volt nagyon, de nem volt időm ezen gondolkodni. Átvettem Jamie-t tőle.

- Mi történt Jamie? Jól vagy? – erre csak bólogatott.

- Azt hiszem leesett a szikláról. – szólalt meg a sötét hajú fiú, aki megmentette az öcsém életét.

- Oh, köszönöm szépen! Azt hiszem, ha nem vagy itt, akkor… - nem fejeztem be a mondatot. Nem is akartam, mert az szörnyű lett volna, ha Jamie-nek valami baja történik. 

Ekkor ránéztem a fiúra és beugrott, hol láttam.

- Nash, ugye? – kérdeztem bizonytalanul és csak reménykedtem benne, hogy így hívták.

- Igen. Te pedig Lara. És megtaláltad végül Shawnt? – emlékezett ő is rám, de amikor az utolsó mondatot mondta, kicsit elszomorodott(?) a hangja.

- Igen, megtaláltam. Nem volt nehéz. – nevettem el magam. Erre ő is elmosolyodott. – És, hogy-hogy itt vagy?

- Lejöttünk a srácokkal ide. Elég jó ez a hely!

- Igen az, feltéve, hogy az öcsémnek majdnem baja lett.

- De nem történt semmi!

- Szerencsére nem! És Shawn is itt van? – kérdeztem tőle. Örültem volna, ha itt van, de nem biztos, hogy olyan jól sülne ki a dolog, ha a szüleim meglátnak vele. Még ha csak barátok is vagyunk.

- Nem, ő nincs itt.

- Talán nem is baj! – mondtam, mire Nash eléggé meglepődött – Mármint, nem biztos, hogy olyan szerencsés lenne, ha meglátnának a szüleim vele. Még ha csak barátok is vagyunk!

- Szóval csak barátok vagytok? Én azt hittem, hogy jártok.

- Oh, nem, nem járunk! De azt hiszem, hogy vissza kéne mennem! Majd még beszélünk! Szia!

- Szia!

Elindultam az öcsémmel a part felé. Nagyon remélem, hogy anyámék nem láttak ebből semmit. Bár pont a szikla takarásában voltunk, így gondolom azt sem látták amikor Jamie beleesett a tóba.