20. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy régen volt rész, de ennek is megvannak az okai! Viszont mostantól csak hétvégenként lesz rész! Sajnálom, de hétköznap nincs időm!

Azért remélem tetszeni fog, jó olvasást!

------------------------------------------------

Boldog voltam. Végre volt valaki mellettem.

Nash-sel még beszélgettünk egy kicsit. Elmondta, hogy a szülei és a húga nemrég jöttek ide. Valószínűleg ezért nem találkoztam még Skylynnal előtte. Mivel ők nem tervezték előre, hogy Hawaii-ra jönnek, csak hirtelen ötletként jött. Ezért nem egy szobában vannak. Sőt, ha jól emlékszem ők az eggyel lentebb lévő emeleten vannak.

El is felejtkeztem Hailey-ről, szegény biztosan ott ücsörög a nappaliban, egyedül. 

Felpattantam az ágyról, Nash csak értetlenül nézett rám. Bocsánatkérően rámosolyogtam, majd kimentem a nappaliba.

Tévedtem. Ugyanis Hail nagyon jól el volt a többi fiúval. Az ágyon ültek, ha jól láttam Xboxoztak és röhögtek. Hallottam, hogy Nash utánam jött.

- Na, megérkezett a szerelmes pár is! – kiáltott fel a kanapéról Matt. A kijelentésén kissé elpirultam, magam sem értettem miért, hiszen – mondhatni – ez természetes dolog egy fiú és lány között. Mármint a szerelem.

- Hailey beszélhetnénk? – néztem barátnőmre. Feltápászkodott a kanapéról és mosolyogva elindult felém.

Elvonultunk egy zárt helyre, ahol senki sem halja, hogy mit beszélünk. Ez történetesen a fürdőszoba volt. Leültem a kád szélére és várakozóan Hailey-re néztem. Amikor nem kapcsolt, belekezdtem.

- Szóóval, mi történ, amíg nem voltam?

- Óó, ezt én is kérdezhetném! – mondta még mindig vigyorogva.

- Hihetetlen vagy! … Oké-oké, elmondom, csak ne nézz így! … Nashsel megbeszéltünk mindent és most már hivatalosan is együtt vagyunk! –mondtam mosolyogva. És ez a mosoly tényleg őszinte volt.

- Vííí, tényleg?! Ez szuper!

- Viszont most te jössz! Mi történ, amíg nem voltam? – ismételtem meg a kérdésem.

- Hát, amikor te elmentél Nashsel, én elkezdtem beszélgetni Jack­-kel. Aztán kijött még pár fiú, és összehaverkodtunk. De nem megyünk vissza?

- Hát, nem is tudom! Már elég késő van, és tudom, hogy anyámék megengedték, hogy találkozzak velük, de nem biztos, hogy jó ötlet ilyen sokáig itt lenni.

- Naa, Lala! Kérlek, maradjunk még egy kicsit! – fogta könyörgőre Hailey.

- …Oké, még egy kicsit, DE nem sokáig! – egyeztem bele.

- Imádlak! – borult drámaian a nyakamba.

Visszamentünk a többiekhez, leültem Nash mellé és a TV képernyőt kezdtem el bámulni. 

Nem túlzottan érdekelt, csak elbambultan ültem a kanapén.

Eszembe jutott, hogy Shawnnak is itt kellene lennie, hiszen ha jól tudom, az összes fiú itt van. Körbenéztem, de nem láttam sehol.

Mellettem Jack ült. Nem Nashtől akartam megkérdezni, ezért a másik oldalamon ülő fiúhoz fordultam. Shawn hollétéről kérdeztem, de nem tudott túl sok információval szolgálni. Kár. Pedig jó lett volna beszélni vele.

***

Éppen a városnézésből és falmászásból jövünk haza. Bár most éppen egyedül álldogálok, ugyanis Nash elment vattacukorért.

Besétáltam a rajongókkal teli „csarnokba”. El is felejtettem, hogy Shawn is fellép ezen. Ez csak akkor jutott az eszembe, amikor felsétált a színpadra. Végigfutatta a tekintetét a tömegen, majd beszélni kezdett.

Idő közben észrevett, és úgy tűnt mintha egy aprócska mosoly jelent volna meg az arcán. Aztán folytatta a következő dal bemutatását.

- Ezt a dalt egy lányról írtam. Nem is olyan régen ismertem meg és nagyon megfogott. Aztán elkezdett alakulni valami, viszont hülye voltam és mindent elcsesztem… - amikor minden összeállt, és biztos voltam benne, hogy rólam beszél megpróbáltam elmenni.

Megfordultam és elindultam a liftek felé, alig haladtam valamennyit, amikor megláttam Nasht. Vattacukorral a kezében és mosollyal az arcán közeledett. A háttérben hallottam Shawn hangját.

Csak ne mondja ki a nevem...