Prológus/1. fejezet

- Tényleg? Ez most komoly? Az egész nyarat Hawaii-on töltjük?! Ti vagytok a legjobb szülők! -ujjongtam, és örömömben anyáék nyakába ugrottam- És mikor indulunk?

- Holnap után indul a gépünk Chicago-ból, viszont oda fél nap az út és a nagynénédék is jönnek, náluk fogunk megszállni – mondta anya, majd a végén mosolyogva hozzá tette - úgyhogy menj és pakolj össze!

Ujjongva szaladtam fel a szobámba, miközben folyamatos kántáltam, hogy Megyünk Hawaii-ra! Nem elég, hogy elutazunk egy egzotikus szigetre, de az egész nyarat ott töltjük.

Elővettem az egyik bőröndöm, majd a szekrényből elkezdtem kipakolni a fontosabb dolgokat. Azt hiszem kevesebb dolgot is rakhattam volna be, mert a végére két nagy bőrönd –ami színültig meg volt pakolva fontosabbnál fontosabb dolgokkal- hevert a szobám közepén. Bár 2 hónapra megyünk, így senki nem köthet bele a ruhamennyiségembe.

Miután végeztem a bepakolással felhívtam Hailee-t, hogy elújságoljam neki a ,,nagy” hírt.

***

A tükör előtt álltam és magamat néztem, miközben fogat mostam és készülődtem lefeküdni. Már valamennyire sikerült lenyugodnom, így meglehetősen békés voltam. Bár amikor már az ágyban feküdtem nem tudtam másra gondolni, hogy hamarosan egy repülőn fogok ülni, álmaim szigete felé tartva. Na jó az talán kicsit túlzás, hogy hamarosan hisz’ még az két nap, de akkor is olyan közelinek tűnt. Végül sikerült áttérnem az álmok világába.

***

Reggel magamra kaptam egy dinnyés felsőt  hozzá egy koptatott, magasabb derekú rövid nadrágot és a kedvenc nyakláncom. A fürdőmben megcsináltam a hajam és egy egyszerű sminket raktam fel.

A konyhából isteni illatok áradtak fel, ami hatására a gyomrom egy hatalmasat kordult. Mikor leértem anyát láttam ide oda szaladgálni a hatalmas konyhában. Az asztalra már ki volt rakva a gofri, és a hozzá való feltétek.

Hamarosan megérkeztek a többiek is (a bátyám, az öcsém és apa). Mind leültünk reggelizni, közben anyám ismertette a menetrendet. Én már a harmadik gofrit vettem el, amire raktam nutellát, eperszeleteket és jó sok tejszínhabot.

Miután mindenki jól lakott elmentünk készülődni, mert fél óra múlva indulnunk kellene, hogy időben Chicago-ba érjünk –legalábbis anyám tervje szerint-. Én még felkaptam egy kisebb táskát, amibe belepakoltam a legszükségesebb dolgokat, majd vártam, hogy a bátyámék is jöjjenek. Addig elővettem a telefonomat és azon játszottam időtöltésként. Hamarosan hangokat hallottam az emeletről és hangos trappolással érkezett meg Ben és az öcsém is. Eközben apám bepakolta a cuccokat a kocsiba és „indulásra készen” nyilvánította magát.

Az autóban ültünk és vártuk, hogy anya is jöjjön, majd amikor ez hosszas idő után bekövetkezett indulhattunk a nagynénémékhez.

- Tehát, Chicago-ba majdnem fél nap az út, ezért, majd tartani fogunk kisebb-nagyobb megállókat, ahol kicsit ki tudjátok nyújtóztatni magatokat. Remélem ez így megfelel!- mondta Anya.

*** Másnap***

Már vagy 2 órája ültünk a repülőtéri várakozóban, amikor végre megszólalt a bemondóban egy női hang: A Hawaii szigetekre tartó repülőgép utasait kérjük fáradjanak a 7-es szektorba és kezdjék meg a beszállást!

Mindannyian összeszedtük a táskáinkat és a kijelzők segítségével eljutottunk a gépünkhöz. Megmutattuk a beszállókártyákat, majd elfoglaltuk a helyünket. Én kikönyörögtem, hogy hagy üljek az ablak mellé, mert még sosem utaztam repülővel és kíváncsi voltam a városra felülről –és persze a felhőkre is, meg minden-. A felszállásnál kicsit rázkódott a gép, de ezután minden simán ment. Előkaptam a táskámból a fülesemet és elindítottam random egy számot, majd csak bámultam ki az ablakon.

Persze ekkor még nem gondoltam volna, hogy mik fognak velem történni az elkövetkezendő pár hónapokban.

Sziasztok! Ez lett volna az 1. rész és egyben a prológus. Ez kicsit rövidre sikeredett, de a többi részt megpróbálom hosszabbra írni! Remélem eddig tetszett, ne felejts kommentálni se! :D A kövi részt próbálom minél hamarabb hozni!

Xoxo, Emy