5. fejezet

Sziasztok! Ez lenne az 5. rész. Nagyjából ilyen terjedelemre gondoltam, csak hát eddig nem túlzottan jött össze, mert mindig közbejött valami :D

Nem tudom pontosan mikor tudom hozni a következőt, de megpróbálom minél hamarabb!

Átfuttattam az agyamon, az összes lehetséges megoldást, hogy, hogyan bújtathatnám el Shawn-t, mert ha apámék meglátják, biztos vagyok benne, hogy kitekerik a nyakamat. Az első, ami eszembe jutott, de azonnal el is vetettem, hogy az erkélyemen valahogy kimászik, de mivel az ötödiken voltunk ez szóba se jöhetett. A második az ágyam volt, benéztem az ágyam alatti részre, viszont az túl szűk lenne. A hangok egyre közeledtek a szobám felé, így végső elkeseredettségemben a fürdőbe „zártam” be. Csak remélni mertem, hogy senki nem akar, majd oda bemenni.

- Szia kicsim! Hogy hogy feljöttél? – jött be Anya, majd adott egy puszit a fejemre.

- Rosszul éreztem magam, de, hogy tudtatok bejönni? – lepődtem meg, hiszen én elhoztam a kártyát.

- Már megcsinálták az összes kártyát, ez pedig itt a tied. – nyújtotta át – De el ne hagyd!

- Oké, köszi!

Már épp indult ki az ajtón, amikor az utolsó pillanatban visszafordult.

- Tényleg, nem nálad van az a kézkrém, amit mondtam? Tudod melyik?

- Őőő, nem tudom, lehet, hogy nálam van, majd odaadom, csak előtte megkeresem – próbáltam lerázni anyámat.

- Ó, gondolom, ha itt van, akkor már kipakoltad, megnézem a fürdőbe – indult meg a fürdőszoba felé, ahol Shawn is volt.

- Nem kell… vagyis ne fáradj, majd megnézem én! – jelentettem ki és azzal a mozdulattal már az ajtónál voltam. Óvatosan kinyitottam, hogy véletlenül se lásson be Anya. Felkaptam a krémet, vetettem egy „mindjárt elmegy, még maradj itt” pillantást Shawnra, majd kiléptem az ajtón.

- Megtaláltam! – nyújtottam volna át, de Anya már mással volt elfoglalva, pontosabban egy pulcsival, egy FIÚ pulcsival. Nyeltem egy nagyot és próbáltam kitalálni valami reális indokot.

- Lara, ez mi? – mutatta felém a ruhaneműt – Talán egy fiúé? Ezért jöttél fel?

- Nem Anya! Ugyan már, milyen fiúé lenne?! Az az enyém, tudom, hogy kicsit fiús, és, hogy nagy is rám, de ezt pont azért vettem! Tök kényelmes benne lenni!  - magyarázkodtam.

- Oké, hiszek neked! – nyújtotta át a pulóvert és kisétált a szobámból. Bezártam az ajtót, majd nekidőltem és kifújtam a levegőt. Már csak azt kell kitervelni, hogy hogyan fogom kijuttatni innen a fürdőmben kuksoló fiút.

***

1 óra múlva már mindenki a saját szobájában volt. Halkan kinyitottam az ajtóm, majd kinéztem rajta. Sötétség volt.

- Gyere! – szóltam Shawn-nak. A bejárati ajtóhoz mentünk, kinyitottam, ő pedig kiment rajta.

- Jó éjszakát! – suttogta.

- Neked is!

Halkan visszazártam az ajtót, visszamentem a szobába, felkaptam a pizsamám, majd a fürdőszobába menten.

***Reggel***

8:30

Az ébresztőm csörgésére keltem. Hogy nyáron miért állítottam be az ébresztőt? Nos, 10-ig van reggeli a szállodában, ezért nem aludhatok délig, ha nem akarok lekésni a svédasztalról.

Nagy nehezen kikászálódtam a meleg ágyamból, átsétáltam a fürdőbe, ahol megmostam az arcom, megfésülködtem és csináltam egy enyhe sminket. A szekrény elé álltam, és gondolkoztam, hogy mit kéne felvennem. Végül egy egyszerű, szürke pólót választottam, amit alul összekötöttem, hozzá egy farmer rövidnadrágot és egy szintén szürke tornacipőt vettem. Egy madártollas nyakláncot is a nyakamba kaptam, majd befújtam parfümmel is magam. Kimentem a nappaliba, ahol Jamie, játszott a kocsiival.

- Szia öcsi! Már is ébren vagy?

- Ühüm. – válaszolt egyszerűen, miközben tovább tologatta az autókat.

- És éhes vagy már?

- Igeeen! – erre a kérdésemre egyből belelkesült – akkor gyere, kérdezzük meg anyáékat.

Megfogtam aprócska kezeit, majd elindultunk Anyáék szobája felé.

- ANYA, ANYA! Mikor megyünk reggelizniii? – kérdezte az öcsém már-már nyűgösen, miközben Anya ölébe ült.

- Nemsokára, oké? Apa elkészül és utána mehetünk! – végszóra megérkezett az említett 

személy, így elindultunk az „ebédlő” felé.

Beléptünk az ajtón, odaadtuk a kajálós kártyákat – amiknek pontosan nem tudtam a nevét – az egyik pincérnek, majd az ételekhez mentünk. Fogtam egy tányért rápakoltam a rántottából, virsliből és egy zsemlét is raktam mellé. Tovább mentem az innivalókhoz, ahol teát készítettem. Miután mindent megtaláltam, amire szükségem volt, elindultam az asztalunkhoz. Leültem és elkezdtem enni…

Én 30 perc múlva befejeztem a reggelit, és megkértem a szüleim, hagy menjek fel a szobánkba. Már a liftben álltam, amikor elgondolkodtam, hogy mit kéne ma csinálni, mert semmi kedvem nem volt fürdeni.

A lift ajtaja kinyílt, kiléptem rajta, majd a szobánk felé indultam. A kártyaleolvasóhoz tartottam a kártyámat, a fény zöldre váltott és az ajtó kinyílt. Az ágyamon találtam egy cetlit, amire a hotelünk neve, egy emelet és egy szobaszám volt írva. Plusz egy üzenet is, hogy legyek ott 18:00-kor és persze egy S betű. Már nem volt kétség, hogy ki írta. Már csak azt nem tudtam, hogy Shawn, hogy jutott ide be.

***17:00***

Még volt egy bő órám, hogy elkészüljek, de már a szekrény előtt álltam. Nem tudtam mit tervez Shawn, így azt se tudtam mi a megfelelő ruha összeállítás. Próbáltam olyat választani, ami kényelmesnek is megfelel, de ha esetleg valami elegánsabb kéne, akkor ez is tökéletes. A végeredmény talán túlságosan elegáns lett, és ezek szerintem a kiegészítők miatt lett ilyen, ezért "lecsippentettem" belőle pár apróságot. Felvettem egy virágos, hasközépig érő felsőt, hozzá egy fekete szoknyát, ami hátul hosszú, elől rövidebb. Még felkaptam egy nyakláncot és egy karkötőt, befújtam magam parfümmel és felvettem egy kisebb méretű táskát.

Szóltam Anyának, hogy elmegyek körülnézni a hotelben, amibe elsőre beleegyeztek – furcsa módon -. Beszálltam a liftbe és elindultam a nyolcadikra. Itt megkerestem a 656-ik szobát.

Épp kopogni akartam, amikor valaki kirontott az ajtón – és mivel én pont ott álltam – nekem jött, de már nem tudott megállni, fellökött, így a földre kerültem.