17. fejezet

Ezt nem hiszem el! Skylynn Nash húga. Megálltam az ajtó előtt. Hallgattam, hogy anyám mit mond majd.

- Örülök, hogy találkoztunk Nash! Nagyon aranyos húgod van!

Gyorsan előkotortam egy nadrágot és egy atlétát a szekrényből. Ránéztem Haileyre, még mindig az ágyban fetrengett. Úgy tűnik, hogy ő nem hallotta. Szerencsére.

Akkor úgy tűnik, ezen túl kell esni. Kimegyek, és mintha nem is ismerném Nash-t, bemutatkozok neki. Ilyen egyszerű!

Az ajtóhoz sétáltam, szép lassan kinyitottam az ajtót. Nash pont háttal állt, anyám viszont észrevett.

- Ó Kicsim! Jó, hogy jössz! Ő Nash, Skylynn húga! – erre Nash is megfordult. Megráztam a fejem – úgy hogy ne legyen észrevehető anyámnak -, jelzésül, hogy ne csináljon semmit Nash. Reméltem, hogy megértette.

- Szia! Lara, Lara Evans! – nyújtottam a kezem. Először értetlenül nézett rám, de hamar kapcsolt.

- Nash Grier!

Pár óráig még játszottak, én visszamentem a szobámba és próbáltam lebeszélni Hailey-t, hogy ne rohanjon ki Nash nevét üvöltözve. Végül sikerrel jártam, bár Hail-nek vissza kellett fognia magát, de tényleg higgadtan bemutatkozott neki.

Eddig a szobában ücsörögtünk, de meguntam ezért kimentem a nappaliba. Nashék pont készülődtek elmenni. Elköszöntem tőlük, majd a „konyhába” mentem, hogy töltsek magamnak egy pohár narancslevet.

- Aranyos fiú ez a Nash! Na, ő illik hozzád. – az utolsó mondatot már halkabban mondta, de azért lehetett hallani. Én csak elmosolyodtam.

- Tőle is eltiltottatok! – mondtam kissé gúnyosan. Láttam anyám arcán a döbbenetet, de nem mondott semmit. Úgy tűnik még meg kell emésztenie.

Fogtam a poharam és besétáltam a szobámba.

***

Valaki kopogott az ajtón, majd megláttam anyámat. Leült mellém az ágyra és elkezdte a monológját.

- Szóval… Figyelj Kincsem! Mi szeretünk téged apáddal és pont ezért mi a jót szeretnénk neked. Biztos vagyok benne, hogy most az ellenkezőjét gondolod. Hiba volt eltiltani téged ezektől a fiúktól, hiszen nem is ismertük őket. De minket is meg kell hogy érts! Most, hogy találkoztam Nash-el, rájöttem, hogy nagyon aranyos fiú és remélem, hogy valójában is ilyen. Úgyhogy megbeszéltem apáddal, és feloldjuk ezt a „nem találkozhatsz vele” tilalmat!

- Tényleg?

- Szuper! Akkor most átmehetek hozzájuk? – kérdeztem, aprót bólintott majd kiment a szobámból.

Írtam egy sms-t Nash-nek, hogy mostmár nem kell titokban találkoznunk, úgyhogy találkozhatnánk most.

***2 nap múlva***

- Szerinted hogy értette azt, hogy kényelmesbe menjek? Olyan nagyon kényelmesen, ami jó túrázáshoz is, vagy elegáns kényelmesbe?! – próbáltam kiválasztani a megfelelő ruhát. Ma lesz Nash-sel a második randink, ha lehet ezt mondani rá. Tehát csak annyit mondott, hogy kényelmesbe menjek, és most a szekrény előtt állok és keresgélek a ruhák között.

- Szerintem, vegyél fel egy rövidnacit, hozzá egy elegánsabb, de kényelmes felsőt és kész. Ebbe még hegyet is mászhatsz.

Egy „már minden mindegy” alapon elővettem egy rövidnadrágot, egy fehér, hasközépig érő atlétát, és egy rózsaszín felsőt, ha hidegebb lenne. Miután felöltöztem, választottam ékszert is és egy enyhe sminket raktam fel. Próbáltam csak vízálló sminket használni, bár nem mondta Nash, hogy fürdőruhát is vigyek, valamiért ez a gondolatom támadt. És amikor túrázni mentünk anyáékkal akkor is igazam volt.

Egy kistáskába bedobáltam a fontosabb dolgokat, ránéztem a telefonomra, ami 14:50-et mutatott. Szóval még volt 10 percem.

Szép lassan elindultam, mivel még volt időm. Az ajtóban visszakiabáltam egy „Elmentem”-et és a lifthez sétáltam. Benyomtam a földszint gombot és megindult a lift. Pár perc múlva kinyílt az ajtó, először azt hittem, hogy megérkeztem, de csak beszálltak a liftbe.

Amikor másodjára is kinyílt, vetettem egy pillantást a kijelzőre. Most jó emeleten voltam.

Már messziről láttam Nash-t, bár háttal állt nekem.

Közelebb sétáltam hozzá, ekkor láttam meg, hogy egy csajjal beszélget. Úgy tűnt nagyon jól elvoltak.