6. fejezet

Sziasztok! Ez lenne a HATODIK fejezet! Köszönöm szépen a 3 feliratkozót és a sok-sok oldalmegjelenítést! :D

U.i.: Véleményeket is szívesen olvasgatnék.

- Bocs, ne haragudj! – segített felállni egy sötétbarna hajú fiú.

- Semmi baj!

- Amúgy Nash vagyok, Nash Grier. – mutatkozott be.

- Én pedig Matt Espinosa – nyújtotta a kezét egy másik fiú is, akit eddig észre sem vettem.

- Lara Evans – fogtam meg a kezét.

- És, mi járatban erre felé, egy ilyen gyönyörű lány? – kérdezte Nash vigyorogva.

- Oh…én…nos, Shawnt keresem – mondtam és csak reméltem, hogy tudják, kiről beszélek.

- Mondd, hogy nem vagy valami rajongó? – ezt már Matt mondta, kissé könyörgően.

- Nem, miért lennék az? – kérdeztem, miközben furcsán néztem rájuk. Miért lennék rajongó?

- Öhm, csak vicceltem! – lökött meg enyhén Matt, miközben a mondta végét elnevedte.

- Okéé, akkor meg tudjátok mondani, hogy hol találom Shawn-t?

- Igen, bent van a szobájában. Egyenesen, majd jobbra!

Elindultam a szoba felé, de még hallottam, ahogy Matt megkérdezi Nasht:

- Apám, mért mindig Shawn-hoz jönnek a jó csajok?!

- Vajon miért? A sztárocskákra buknak… - többet nem hallottam, mert már egy ajtó előtt álltam. Hogy értették, hogy a sztárocskákra buknak a csajok? De ezen nem volt több időm agyalni, ugyanis a kezeim önálló életre kelltek és benyitottam Shawn szobájába.

Az ágyon ült, ölében egy laptoppal. Amikor észrevett felállt és elindult felém.

- Szia!

- Szia!

- Reméltem, hogy eljössz!

- Már mért ne jöttem volna el?!

- De, hogy jöttél be a szobánkba, és miért nem mondtad el, hogy te is ebben a szállodában laksz? – bombáztam meg a kérdéseimmel.

- Nos az elsőre válaszolva: Az maradjon az én titkom! És a másik: Meglepetésnek szántam!

- Oké, akkor még egy harmadik kérdés. Ki volt az a két srác, kint? Azt hiszem Nash és Matt volt a nevük.

- Ó, találkoztál velük?

- Igen, miért? Kik voltak ők?

- A haverjaim, csak megkértem őket, hogy menjenek el, de még mindig itt vannak? – állt fel, hogy – gondolom – elküldje őket.

- Már nincsenek itt, épp akkor mentek el!

- Szóval mit terveztél mára? – kérdeztem.

- Gondoltam csak úgy csinálhatnánk valamit, mondjuk, szétnézhetnénk a parton!

- Oké, menjünk!

***

 Azt hiszem kezdtem valamit érezni Shawn iránt. Pontosan én sem tudtam, hogy mit, de több volt ez, mint barátság. Legalábbis az én részemről, Shawn teljes mértékben CSAK barátként nézett rám.

Egy árusnál álltunk sorban, a városközpontban. Még nem teljesen láttam a kínálatot, de valami egzotikus gyümölcsöket árulhattak. Néhány egész jól nézett ki, de ha arrébb pillantottam, bogarakba ütköztem. Mármint megsütött, bepanírozott és egyéb módon elkészített bogarakba. Próbáltam nem azokra koncentrálni, de ahányszor vásároltak belőlük, nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg, ki vett ilyet. Csak remélni mertem, hogy Shawn sem akar venni azokból.

Elég furcsa kinézetem lehetett, mert Shawn szóvá is tette:

- Na, mi van, mit láttál, ami ilyen undorító?

- Ennyire feltűnő?!

- Hát az arcod kezd egyre furcsább lenni. Mármint, mint aki bogarakat látott megsütve! – kezdett el szándékosan viccelődni a bogarakkal. Biztos észrevette, hogy bámulom azokat. – Csak nem szeretnéd megkóstolni?! –folytatta tovább

- Kösz, nem!

Ezzel le is zártam a témát, kissé megsértődve. Pár percig még állnunk kellett a sorban, de aztán sorra kerültünk mi is.

- És milyet szeretnél? – kérdezte Shawn.

- Nem is tudom, azok jól néznek ki – mutattam rá valamilyen hülye nevű gyümölcsre.

- Egyetértek!

Vettünk néhány általánosabb gyümölcsöt, mint például banánt, mangót, ananász, de több Hawaii-ul leírt nevűt – amit nem tudok még csak elolvasni sem, nemhogy kimondani – is. Kibontottam az egyik dobozt, és megkóstoltam.

- Ez nagyon jó, ezt kóstold meg! – mutattam Shawn felé a csomag tartalmát.

- Hmm, nem kösz – nézett bele. Igaz, nem nézett ki a leggusztusosabban, de ettől függetlenül finom volt az íze.

- Naa, légyszi! Tök finom!

- Oké, adj egyet! – egyezett bele. A kezébe nyomtam egy darabot, meghámozta és beleharapott.

- Jó, oké, tényleg nem olyan rossz.

- Na, mondtam én! – nevettem.

Eközben a hotelhez értünk, ahol elbúcsúztunk egymástól, mivel neki még volt dolga, megmondtam neki, hogy nem kell felkísérnie, ha úgy is másfele megy. Meg azt sem akartam, hogy a szüleim meglássák.

- Nagyon jól éreztem magam ma! Kár, hogy ilyen gyorsan eltelt. – szomorodtam el egy kicsit a végére. Jó lett volna még egy ideig együtt lenni.

- Igen szerintem is jó volt, de, majd még találkozunk! Jó éjszakát!

- Jó éjszakát! – köszöntem el tőle, és elindultam a szobánk felé.