13. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy régen volt rész, de elutaztam Szilveszterre és nem tudtam felrakni (nem volt net)! De remélem ezzel a fejezettel kárpótollak titeket!

Jó olvasást!

---------------------------------------------------

Pontosan nem tudtam megállapítani, hogy mit éreznek. De gondolom dühösek voltak. Még anyám tekintete is, pedig rá tényleg nem jellemző.

- Ülj le Kicsim! – leültem a velük szemben lévő kanapéra.

Apám egyből elkezdett papolni, hogy milyen veszélyes is ez. Néha-néha anyám is közbeszólt, bár ő sokkal kedvesebben. És most jött az a rész, hogy biztosan másnak mutatja magát, mint aki. Nos, igen, meg van rá az esély, hogy Shawn is kedvesnek mutatja magát, közben csak vár a megfelelő pillanatra. De ezeket a „kockázatokat” vállalnunk kell, különben nem lesz életünk.

- Nem találkozhatsz többet velük! És semmi de, ezzel lezártam a témát! – állt fel apa és kiment a szobából.

- Anya! – néztem rá könyörgően.

- Sajnálom Kicsim, de apádnak igaza van!

***

El kell mondanom nekik. Végülis még utoljára találkoznunk kell. Ebbe apámék sem köthetnek bele.

Felpattantam az ágyamról, majd az ajtóhoz siettem. A lehető leghalkabban nyitottam ki, és kiléptem rajta. A liftben benyomtam a 8-as gombot, és vártam, hogy felérjek a megfelelő emeletre. Elidőztem a gondolataimmal, a kellemes zenét hallgatva. A lift ajtaja kinyílt, így tudtam hogy megérkeztem. Megkerestem az ajtót, és bekopogtam.

Nash nyitotta ki. Meglepetten nézett rám, de most ezzel nem foglalkoztam.

- Szia! Shawn is itt van?

- Öhm… Nem, azt hiszem lent próbál.

- Oké, mindegy! Beszélnünk kell!

- Gyere be? Valami baj van?

- Nem, vagyis igen. Nem találkozhatok többet veletek! – tértem azonnal a „tárgyra”. Először nem fogta fel a mondatom, majd – kis idő múlva – kapcsolt.

- Mi? Miért? Tudod, ha valamit elcsesztem, csak mondd meg! Ígérem, kijavítom! – elmosolyodtam, aranyos volt, ahogy kétségbeesett.

- Nem, nem csesztél el semmit! A szüleim! Nem engedik, hogy akármelyikőtökkel találkozzak!

- Oh, értem! Akkor soha többet nem láthatlak? – tette fel az inkább költői kérdést.

- Nem, sajnálom!

- Akkor, azt hiszem, megyek, beszélek Shawn-nal is. Szia!

- Szia!

Nash azt mondta, hogy Shawn-t lent találom meg. Gondolom próbál, vagy mit tudom én?!

Az előcsarnokban alaposan szétnéztem, de nem láttam sehol. Tovább mentem a színpadhoz, ott sem láttam, de azért tettem egy próbát a színpad mögötti résznél. Viszont számításaimat keresztezte egy nagydarab, fekete ruhás férfi. Gondolom ő volt a biztonsági őr.

- Kisasszony, ide nem jöhet be!

- Oh, de én Shawn-t keresem!

- Persze-persze! Ki mást!

- Ó, nem, én nem rajongó vagyok! Shawn a barátom. Mármint nem úgy! Csak szimplán barátok vagyunk! Ugye érti? – hebegtem össze vissza, a biztonsági őr arcán pedig egy mosolyt véltem felfedezni. Remek, most biztos hülyének néz!

Bár nem láttam rajta, hogy be is fog engedni. Baromi jó, most várjak itt kint? Viszont észrevettem a háttérben Shawn-t. Megint azzal a szőke csajjal beszélgetett. Valószínűleg a menedzsere lehetett, bár ezt, így nem lehetett biztosan megmondani. Megragadtam az alkalmat és elkezdtem Shawnnak kiabálni.

- Shawn, Shawn! ’Vegyél már észre,az isten szerelmére!’ – az utolsó részt már csak magamnak motyogtam. Viszont imáimat meghallgatták, Shawn észrevett és mosolyogva jött ide hozzám.

- Oh, Lara! Szia!

- Szia! Képzeld, ez a kedves ember nem akarta elhinni nekem, hogy barátok vagyunk! – néztem egy „én nem hazudtam” nézéssel a biztonsági őrre. Bár a hangomban érződött, hogy csak viccelek.

- Tényleg? Akkor Bob, jegyezze meg ennek a gyönyörű lánynak az arcát! Remélhetőleg még látni fogja!

’Sajnos nem.’ motyogtam.

- Szóval, miben segíthetek? – kérdezte kedvesen.

- Öhm… Tudod, a szüleim megtiltották, hogy találkozzak veletek!

- A bátyád elmondta nekik?

- Igen, azt hiszem.

- Nem csinálhatnánk még valamit… utoljára?

- Jó lenne, de szerintem már feltűnt a szüleimnek, hogy eljöttem! Azt hiszem nekem 

mennem kéne, csak jobb volt, így, hogy én közöltem ezt, mint az apám!

- Megértem, de akkor még egy 15 percre sem tudsz maradni? – nézett rám könyörgően.

- Sajnálom!

Talán ez lesz a legjobb megoldás, mindenki számára. Elsétáltam Bob mellett, a liftben ugyanaz a kellemes zene ment, ami most nem túlzottan volt nyugtató. Az ajtónkat kinyitottam, szerencsére nem vette senki sem észre, hogy elmentem.