11. fejezet

Sziasztok! Karácsony alkalmából hamarabb hoztam a részt, remélem tetszeni fog!

Boldog Karácsonyt Minden Kedves Olvasómnak!

~Emy

--------------------------------------------------------------------

A bátyám állt az ajtóban. Mondhatni szerencsére csak ő.

- Mi a…? Lara! Mi folyik itt? És ki ez a gyerek? – kérdezte dühösen.

- Öhm… nyugodj meg Ben! – próbáltam lenyugtatni a bátyámat – Ő Shawn. És nem történt semmi! Csak barátok vagyunk!

’Shawn szerintem jobb, ha most elmész!’ – suttogtam a mellettem álló fiúnak. Ő csak bólintott, és az ajtó felé indult. Elment. És lehet, hogy soha többé nem akar majd velem találkozni, ez a kis incidens miatt. Ismerem a bátyámat, bármire képes lenne, hogy megvédje a szeretteit, és tudomásom szerint én is közéjük tartozom.

- Lara, te normális vagy? Tisztában vagy vele, hogy ez a gyerek mit tehetett volna veled? Ha akarod, ha nem! Egyáltalán mióta ismered? Mert gondolom nem otthonról!

- Nem, az első nap találkoztunk. És, ha tudni akarod „megmentett”! – már én is megemeltem a hangom. Megértem, hogy csak védeni akart, de akkor is ez túlzás. Shawnból nem néznék ki semmi ilyesmit.

- És most úgy érzed, hogy tartozol neki, amiért segített neked! – a hangja dühösről, mintha lesajnálóvá vált.

- Mi? Dehogy is! – hogy gondolhatja ezt rólam a bátyám. – És ha tudni akarod, Shawn jófej, és kedves! És amúgy sincs jogod beleszólni abba, hogy kivel barátkozok! – üvöltöttem rá. Beviharzottam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót.

Megértem Ben-t, hiszen ő csak jót akar nekem, de ezt finomabban is kifejezhetné. 

Alapvetően a bátyám nem szokott üvöltözni velem, sőt senkivel sem. Még sosem láttam ilyennek. És ez megrémisztett, de bíztam benne, hogy Ben semmi hülyeséget nem tenne.

Viszont én szerettem Shawn-nal lenni, és azt hiszem kezdtem érezni valamit iránta. De ezt nem akartam. Féltem egy kapcsolattól, féltem a következményektől.

Ki kellett szellőztetnem a fejem, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek, sétálok egy kicsit. 

Reméltem, hogy Ben már nincs a nappaliba, de nem volt szerencsém.

- Hova-hova?

- El innen!

- Ahhoz a Shawn gyerekhez?! – mondta gúnyosan.

- Nem! – semmi kedvem nem volt a bátyámmal trécselni, csak egyedül akartam lenni.

Már kezdett besötétedni, ezért gondoltam lemegyek a partra sétálni. A nap ilyen tájban szokott lemenni, és az gyönyörű látvány. Lementem a lifttel, átvágtam az előcsarnokon. A tengerpartra értem. Észrevettem, hogy egy színpadot állítanak fel, a nézőtérre hangfalakat helyeznek ki, különböző reflektorokkal világítva. A színpadot és a nézőteret kordonokkal választják el. Elég nagyszabású koncert készülhetett, így elnézve a kellékeket és az előkészületet.  

Tovább mentem, a tengerpartra. A puha homokban mezítláb sétáltam. Kellemes volt a szellő, ahogy a hajamba és lenge ruhámba kap. A víz sós illata, és a látványa.

***

Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan halad az idő. Több órán át sétálgattam, már egészen besötétedett. Ahogy a hotelünk felé tartottam, már hallani lehetett a zene hangját.

Megálltam, bár látni nem láttam semmit. Ha jól hallottam többen voltak. Közelebb verekedtem magam a tömegben, láttam levonulni a bandát a színpadról. Egy fehér inges férfi jött a helyükre, mikrofonnal a kezében. Ám ő nem énekelni, hanem bejelenteni jött.

- Most pedig köszöntsenek egy fiatal világsztárt, aki fellép a mi színpadunkon! Shawn Mendes!