8. fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy hétvégén nem hoztam részt, de iszonyatosan zsúfolt a hetem (kb. minden tanát most irat dogákat, témazárókat, stb.). Szóval semmi időm nem volt eddig írni, de most itt van! Remélem tetszeni fog! ~Emy

--------------------------------------------------------------------------

- Jamie, ezt nem mondhatod el anyáéknak! Különben mindkettőnket kinyírnak, és akkor soha többé nem strandolhatsz! Oké? – mondtam neki. Már semmi baja nem volt, nem látszott rajta semmi az elmúlt 10 perc történéseiből.

- Ühüm!

- Na, meguntátok? – kérdezte anyám, amikor kiértünk a partra.

- Hát, már fáztunk, meg már fáradtak is voltunk! – letettem az öcsémet, és körétekertem egy törülközőt.

***

Visszamentünk a szállodába. A fürdőszobában álltam és fésültem a kimosott hajam. Egy óra múlva vacsorázni kell mennünk, így addigra még meg kell szárítanom a hajamat, ki kell vasalnom és még valami ruhát is kell néznem.

A fürdőszobaajtó ki volt nyitva, így ráláttam az ablakra, amin most esőcseppek gördültek le. Az időjárás jelentés szerint még pár napig esni fog, emiatt az idő is kissé lehűl. Már most éreztem a lehűlést, ezért azon töprengtem, hogy mit is fogok felvenni, hiszen nem túl sok meleg ruhát hoztam magammal.

A hajszárítót bekapcsoltam, és elkezdtem szárítani a hajamat. 20 perc múlva csont száraz volt, ezért gyorsan átfuttattam rajta a vasalót is. A szekrényemhez sétáltam, kivettem egy fehérpólót, és egy farmernadrágot. Mivel hűvös volt, ezért egy fekete poncsót is választottam, amit csak felkaphatok, ha kell. Az ékszerek közül választottam egy fekete, sárkányos fülbevalót, amit imádtam hordani és most illett is a szettemhez. Készítettem magamnak egy szolid sminket, a hajamat – hosszú töprengés után – kontyba fogtam, hiszen enni megyünk és sokkal jobb, ha nem lóg a kajába néhány tincs. Végül befújtam magam az egyik parfümömmel.

Leültem tévézni, mivel még maradt fél órám. Valami beszélgetős műsor ment, nem igazán figyeltem, inkább a telefonommal voltam elfoglalva. Megrezzent a telefonom és az üzenet ikon jelzett, hogy valakitől kaptam egy üzenetet. Megnyitottam, ismeretlentől jött. A kíváncsiságom győzött, ezért elolvastam.

„Szia! Tudod, arra gondoltam, hogy találkozhatnánk valamikor! –Nash”

„Szia! Én benne vagyok. És mikorra gondoltál?”  

„Fogalmam sincs! Nem beszélhetnénk meg ezt személyesen?”

„De. Mi most megyünk kajálni, utána nekem jó.”

„Oké, akkor még beszélünk”

Vajon honnan volt meg a számom? Shawn nem adhatta meg, hiszen neki sem volt meg. Sajnos nem tudtam – bár nem is akartam – többet gondolkodni ezen, ugyanis hallottam apám hangját, hogy menjek ki, mert megyünk vacsorázni.

***

Svédasztalos vacsora volt. Imádtam a svédasztal. Ilyenkor, azt eszel, amit akarsz, és persze annyit, amennyit csak szeretnél. Kiválasztottam a húsok közöl egy nagy csirkemell szeletet, amin valamilyen fűszerkeverék volt. Nagyon jól nézett ki. Mellé burgonyapürét raktam és szedtem a párolt zöldségek közül is. Ez elég egyszerű vacsora volt, de most nem is voltam annyira éhes. A szememet végigfutattam a pulton, hátha meglátok még valami finomságot, de nem találtam semmit. Desszertnek fagyi volt, már elhatároztam, hogy azt biztosan meg fogom kóstolni. Még nem szerettem volna vinni belőle, mert lehet, hogy ezzel is jóllakok.

Leültem az asztalunkhoz és elkezdtem enni. Közben a többiek is leültek mellém.

Már ettünk egy ideje, és beszélgettünk, amikor több fiú hangját hallottam meg az ajtóban. Azonnal odakaptam a fejem. Először Nash tűnt fel, majd még pár fiú. Shawn is köztük volt. Magamba elmondtam egy imát, hogy ne vegyenek észre, és főleg, hogy ne jöjjenek ide.